Vadady Albert: Csókolj meg János; Q 2487

- JLÄ megnyugtassalak.felhatalmazlak,hogy te vedd 't és te bontsd fel azt a levelet. Kalotay: (boldogan), Köszönöm Kl^rik^m.. .Ez csakugyan megnyugtató » (megfogja a kezét) Édes kislányom...eloszlattad minden aggodalmamat...Olyan boldog vagyok...(megcsókolja) Klári: (kedvesen) Nagyon kellemetlen volt nekem ez a néhány perc. Kalotay:Bocs*ss meg,hogy meggyanúsítottalak,de ez az ostoba újságcikk nagyon megzavart...Kétségbeestem,ha arra gondoltam,menny

it fognak pletykázni rólad... Klári: Fütyülök az emberekre.Az a fontos,hogy én ártatlan vagyok ós te meg vagy velem elégedve. (száj á

r a teszi az ujját) Pszt... (l^huj jhegyen a jobb ajtóhoz megy és hirtelen felrántja) 3. jelenet Kalotay, Kl*rl, Emma, majd Klári nélkül Emma: (a felrántott jobb ajtóban áll,meginog,halkan felsikolt) Kl'ri: (nagyon kedvesen) Parancsolj befáradni,kedves Bmmanóni.Talán nem tal'ltad a kilincset ? Emma: (belép,nagy zavarban) Csak nem képzelitek,hogy hallgatóztam ?... Klári: Áh, dehogy ...Ki merne ilyet feltételezni rólad ? - De bocsássatok meg,átöltözöm.(jobbra el) Emma: (Kl^ri után) Fjlkópesztő a viselkedése... Kalotay: (mosolyogva) Miskor ügyesebben hallgatózz. Emma: De engedd weg Kálmán... Kalotay :Jó,jó.En megórtelek.Miután pedig mindent hallottál,világosan áll előtted is ez a huta dolog. Emma: (dacosan) Egy cseppet se. Kalotay: (leül,derűsen) Pedig én teljesen megnyugodtam. Bmma: (epésen) ügye mondtam,hogy megbocsátasz neki ? Kalotay :Mit kell itt megbocsátani,amikor semmi köze a dologhoz ? Bmma: (elképedve) Készpénznek veszed a Klári védekezését ?.,. Kalotay: Meg vagyok róla győződve,hogy az a búcsúlevél tökéletesen igazolni fog mindent. Emma: Azt a levelet még nem láttad ós lehet,hogy nem is fogcdjá látni soha. Kalotay: (bosszúsan) Hát ezt hagyjuk.Nem vagyok kiváncsi a jövendöléseidre, Bmma: De az csak érdekel,amit akót szemeddel láttál ? Kalotay: Miről beszélsz ? Emma: Arról,hogy Klári milyen egykedvűen olvasta azt a szörnyű cikket. Ha tényleg ártatlan fel kellett volna háborodnia.Sőt.Az lett ra volna a természetes,ha felsikolt és megerednek a könnyei.Ha kétségbeesik. Kalotay: (idegesen) Klári sokkal erősebh lélek. Emma: Akármilyen erős,de egy emberéletről van szó .Ezt nem lehet elvittatni.De ha már nem esett kétségbe,legalább sajnálkozott volna auon a szerencsótlenen.De még azt se tette. - Kálmán,nem gyanús ez neked ? Kalotay: (felugrik) Hát ez tiszta méregkeverés. Bmma: Ez a tiszta valóság.De tovább megyek.Klári kétségtelenül elszólta magát,amikor beismerte,hogy virágot kapott tőle. Kalotay: (kiabál) Nem biztos,hogy az Farkas János volti Emma: De az biztos,hogy ugyanakkor kezet is fogtak.Ha pedig kezet