Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 3 ­Ugy, hogy maholnap férjhezmegy. Látom, hogy szerel­mes. Szerelmes? Nagyon gyakran sétálgat a szomszédék kerítése mel­lett. Csak nem Anton tetszett meg neki? Anton Szvinyin a hojárasszony fia? Ki mással suttoghatna a kerítésnél? Nincs ott más fiatalúr. /csettint/ Szvinyinék. Nem is lenne rossz, A legelőkelőbb családok egyike Moszkvában,, Azért olyan dölyfös a bojárasszony is, meg a fia is. Tegnap, amikor meghívtam őket a mai ünnepségre. hétrét görnyedtem előttük, de még most sem tudom., eljönnek-e vagy sem? Sose fognak beleegyezni, Log,/ rokonságba keveredjünk. Szmurov kalmár, és a Szvinyin család. Ah } elképzelhetetlen. /lepi/ Arimat...., Pe-dig-milyen szép lenne. Szmurov: Arina: Szmurov: máá meseszóra vágytok már! kijön egyszer, mint a mesében egy délceg ifjú s csókkal vár tűzben égő fületekbe súgja, két hü szívből lesz egy pár. Búgtok, búgtok, enni se tudtok szédül az ember, amikor a -szive szól kézfogéra int az óra elmegy a lány a házunkból. És apjára, meg az üres házra árván száll le a szomorúság /el/ Szolga? /besiet/ Arina, Arina. Arina: No mi"az? Szolga: A szomszéd Szvinyin házból átküldték a cselédséget. Arina: Mit akarnak? Arina: Szmurov; Arina: Szmurov: Arina: Szmurov: Arinas Szmurov: De milyen szomorú. Miért lenne szomorú? Szép nagy l'ány lett a mi Ljubácskánkból. pedig nem is olyan régen még én mondtam neki a dajkameséket. /a kar lassan Szmurov köré gyűl, minden legény mellett egy-egy leány belekarolva/ /éne daükafííesétek mily hamar tovaszáll Ésti lányok, mákvirágok i

Next

/
Oldalképek
Tartalom