Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 21 , Péter: Anton: Není

las Anton: Nénila: Anton: Nenilas kévékbe kötötték, csak a káposztát kell még lekaszálni. De várunk vele, mert még nem elég savanya. Őszintén szélva én azt hittem, hogy a gazdaságot édesanyád vezeti. Nem, nem, mindent én vezetek. Anyám egy tapodtat se mer tenni az én engedélyem nélkül. /az utolsó mondat alatt, régi orosz viseletben, egyenletes léptekkel bevonul a bojárasszony Nenila Varfolomojevna, Anton anyja, komoly büszke méltóságteljes asszony, a régi Péter előtti bojári Oroszország megtestesülése/ /hangosan/ An-ton, idegyere. /egyszeribe összehúzza magát/'Megyek any us k ám.. Mit hazudozol itt össze vissza tücsköt-bogarat az uralkodónk előtt? Anyuskám he nuvezze a cárt uralkodónak, ö itt Piter ur. Van akinek Piter ur. De nekem - minden oroszok cárja, /bókol Péter előtt/ Köszöntelek Péter Alexejevics atyuskánk. Péter: Nenila: Péter: 1 \% Péter: Nenila: Péter: Nenila: Akaki: Nenila: Üdvözöllek asszonyon. Miért tanítottad olyan kevésre a fiadat? Hogy fog igy nekem szolgálni? ügy, mint az apja, uralkodóm. Hittel és igazul. A hithez'és üz igazsághoz tudás is szükséges. Hat készítsd csak útra a fiadat anyám. Útra? Hova? Európába. Bu-ró-pá-ba? Franciaországba, Párisba, a l^jóiskolába. Holnap útnak inditom egy csomó udvari emberem fiát. Nekem hajóskapitányokra van szükségem, Kötelezz le hát és add szivesen a fiadat. De ilyen messzire adjam oda? Európa nincs már tőlünk messzire, csak itt a sarkon tul balra. Azaz, högy inkább tőlünk jobbra. De hiszen olyan gyengemellü, csendes gyerek. Még egy lépésre se jutott az anyja szoknyájától. Elvész ab' ban az idegen világban. Anton: Jaj nekem, el fogok veszni.