Adujev-Scserbasov: Dohányon vett kapitány; Q 2385

- 15 Ljuba» Szmurov: Ljuba: Szmurov Ljuba» Hannibál; Ljuba» Szmurav» Hannibál: Szmurov: Akaki: £araurov

% Akakii Hannibált Szmurov: Akaki» LVOV t Anton: Ljuba» Hannibál» /Szmurov mellett/ Édesapám, fogadja ünnepélyesen. Nem merem Ljubácska, nem merem. Mitől fél, hiszen ő is ember. Nem tőle félek, hanem a birságtől. Hát akkor majd én. /bátran Hannibál elé megy bókol/ Üdvözöllek uram. Sokat hallottunk ir^r rólad', ürülünk és tisztesség számunkra, hogy vendégül láthatunk, Szivből köszönöm. Kedves vendégeink. A cár keresztfia, Ibrahim Petrovics Hannibál jelenlétével megtisztelte társaságunkat, /mindenki meghajol/. Menjünk apámhoz uram, /dadogva Akakihez/ Milyen fekete, ez nem jön le róla? Csak be ne kenje Ljubácska ruháját. /Szmurovhoz ér, udvariasan/ Karpi Szemjonevios Szmurov urnák üdvözletét küldi Péter Alexejevies cár és arra kéri, hogy lássa vendégül a holland hajóskapitányokat és hajóácsokat, akik a cár hajóit építik. /zavartan dadog/ Úristen, a cár vendégei, az én házamnál. Engedd meg, hogy eléjük mehessek^ Menj, hogy az ördög vigyen el. Birságra ugy som vagy alkalmas. De hogyan értetem meg magamat velük? Hiszen ezek a hollandok oroszul legfeljebb dadognak

0 És te nem dadogsz? Egyformán fogtok társalogni. A mesterek két év alatt egész jól megtanultak oroszul. És mit isznak? Grogot, mint én. 4 Remek, Grog van elég tiznek is, mert egyedül neked készitettem. Menjünk elébük. Jaj, de zug a fejem, /a vendégek elé megy a kapu elé/ /átmegy Ivánhoz, aki még mindig az ájult Glikeriját legyezi/ Még nem tért magához? Legyezd, legyezd hát te tökfilkó", /pofonüti Ivánt/ /meglátta, felkiált kezével eliakarja aroát/ /haragtól remegő hangol fordul Antonhoz/ Szegyei

je magát uram. Nem tudom ugyan kicsoda, de azt tudom, hogy igy legfeljebb ötthon viselkedhetik, a saját embereivel, ha már nem tud máskép, de semmiesetre sem társaságban.