Csíky Gergely: Kaviár; Q 2362

-loEduárd: Látom ! Achilles: Monj és szápazeróvol távolítsd el innen ! /leül a kocsma közelében/ Eduárd: /Tivadarhoz megy/ Tisztelteti a kapitány ur és azt izani, hogy menjen a pokolba. Tivadart A pokolba ! Ez már sok ! /fenyegetően/ mondja meg a kapitány urnák, hogy /leeresztett hangon/ - hogy ne gorombáskodjék. t Eduárd! /Achilleshez megy/ Tisztelteti az ur és azt izeni, hogy a kapitány ur goromba vén bolond. Achilles! /felugrik/ Miosoda? Eduárd! Goromba vén bolond ! Achilles: /Sduárd háta mögött fenyegető hangon/ Vigyázz©n, hátha civilbe öltözött katonatiszt/. Uram ! Tivadar: Felugrik, hátrál/ Uram! Achilles: /Eduárdot védőleg maga olőtt tartja/ Én Achilles kapitány vagyok. Tivadari öiiilök a szerencsének ! Achilles: Márton, dobd ki innen ezt az urat ! Tivadart Dobja ki a kapitány urat ós én megfogadom dupla fizetéssel laboránsnak. Achilles! /előrelép/ Laboránsnak ! Egek ! Az ur'patikárius? Tivadar: Gyógyszerész Achilles: és én azt gondoltam: katonatiszt ! /jóizuen felnevet/ Sduárd: /Div üarhoz megy/ Ha patikárius az ur, aegitsen rajtam. Mindig kesorü a szám ize Achilla s: Tud ön vivni? Eduárd: A vizet nem veszi be a természetem. Vizitáljon meg. Tivadar: Menjen a pokolba Achilles: /fenyegetve/ K&rd vagy pisztoly? Tivadar: /megijed és udvariasan/ Ugyan kérem, Kapitány ur, merre van az állatkert?