Móricz Zsigmond: Uri muri; Q 2212
8 Zoltánt Сsuli: Zoltán: Csali: Zoltán: Ábel: Csali: Zoltán: wSuli: Zoltán: Csali: atyja se ismer rá, mi lett belőlük... iíert a szülő nem tartja jól a gyeplőt. A gyereket nevelni kell. A gyereket nem a szüleje neveli, hanem a világ. ert ahoz sem értünk. Ki nevelt engem? az édee apám még pofon se vágott, - no, kétezer, háromszor összesen: de édesanyám akkor is megvédett... a gyerekeket is ugy kell nevelni, mint a karalábét... A karalábét?... Be a mai szülő odadobja a gyerekét a világnak: nesze fald fel... A világ meg nem taszítja előre a gyereket, hanem letaszítja a sárba... Hát igen. A világnak a kell. Belevalók, ránt a kolbászba a tőtelék. Mai magyar gazda meg nem él többet agy, ahogy az öregeink éltek. Hallgass csak ide gyerekem. Azt mondja az én idesapám... mikor elhajtott négy ökröt az őszi vásárra, hogy kevés vót a tél irevaló takarmány... Azt is kottlbul kell termelni. A takarmányt. Várd meg mán, ippen hogy a kottárul van szó... Szőval, mikor hazajött a vásárról, kérdi istenben boldogult drá f ca kedves anyám: lelkem, hun az ökrök ára?... Azt mondja szegény édesapám: a bion elmászott lelkem... Be nem baj, angyalm, vettem rajta valamit, aminek én is örülök, mert nem kell neki takarmány, meg maga is örül, mer igen kedvére való leszi egy nótát, édes tubicám.•• hallgassa csak... dalolni kezdte /dúdolja/:
