Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2133

14 Gábor: /Zavartan elforditja a fejét/ Amint látja, nem felejtettem el./ egy kis csend/ Vőlegény: /hangosan/ Becsületem szent szavára mondom, féltékeny lennék,ha te /Gáborhoz/ nem volnál a bátyám.Hiszen ez már egész komoly udvarlás / a menyasszonyhoz/ No nem ? Menyasszony: Annyi bizonyos,hogy Gábor nagyon figyelmes hozzám.A maga udvarlása meg annjT-iböl áll, hogy kékre szorongatja a karomat és a tennisznél kinevet,ha nem tudom vissza////adni a labdáját. Vőlegény: Ez panasz akar lenni ? Érzelgős jeleneteket akar? Kérem. /Letérdel a menyasszony elé a szőnyegre, a szivére teszi a keiét,szaval/ Oh,angyal,enged

je meg,hogy csókjaimmal boritsam piskóta lába nyomát a földön. Menyasszony: /haragosan feláll,otthagyja térdepelni a I földön,Gábor mellé megy/ Ugyan nevelje meg egy kicsit az öccsét. A ház úrnője: /a manyasszonyhoz/Már látom én is,hogy Gábornak igaza van.Még össze fognak veszni,ha sokáig tart ez a mátkaság.Essünk tul rajta minél hamarab). Sok mindent utálok ebben a modern korban.Hanem azt szeretem,hogy a tizesztendős jegyességek kimentek a divatból.A jegyesség se hus,se hal. Frivol állapot.Nem tetszik nekem. Vőlegény: Helyes beszéd.Magam is jobban szeretnék már ott tartani, - valahol a mézben ... A fiáz úrnője: /haragosan rácsap a vőlegényre/ Méz! Méz!