Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

57 A hámz úrnője: /sziszegve/ Hallatlan! Ez megint alszik! El tudott aludni "most ebben" a helyzetben. Gáábor: /lecsillapítja/ Hagyja! Ne bántsa! Szegénykének fogytán van már az olaja! A derbyn láttam, elaludt a finishben, amikor a lovak a távoszlopnál jöttek. A ház úrnője: Azért mégsem hagyhatom itt. Ha alszik, hát legalább az ágyában aludjon, /hangosan/ Kelemen! A ház ura: /felriad, mimeli, mintha ébren lett volna/ Figyelek! A ház úrnője: /megvetően/ Figyel, figyel! /felemeli a hangját/ Gyerünk! A ház ura: /engedelmesen feláll/ Helyes szivem. Menjünk. /körülnéz/ De hogy az ördögbe kerültem én ide? /megdörzsöli a homlokát/ Micsoda álom, micsoda álom! A ház úrnője: Jó éjszakát Gábor. Hát egyelőre kegyelem. Majd meglátjuk... Vőlegény: /halkan/ Iparkodni fogok, hogy jóvátegyem... A ház úrnője: /lesujtóan/ Tiz éle t sem elég hozzá, hogy jóvá lehessen tenni vele az ilyen ocsmányságot, /hidegen biccent és indul az ajtó felé/ A ház ura: /a vőlegényhez jósá osan/ Szervusz fiacskám. /odamegy a fiúhoz és szeretettel megveregeti az arcát. Látszik rajta, hogy fogalma sincsen róla - mi történt. Kedveskedve/ My darling boy. A ház úrnője: /már a küszöbről haragosan/ Kelemen! Maga megőrült?! Talán nem tudja, hogy mi történt?! A ház ura: Én ne tudnám? Hát hogyne tudnám. Csak nem birom elmondani ./ravaszul kacsint/ Az én titkom. Szervusz Gábor! /eltotyog a ház úrnője után, aki dühöz gesztust csinál a küszöbön./