Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

47 A ház ura? Muszáj volt, hogy fogjam méltóságos asszony, agyon lütt volna, ott volt a kezibe a pisztoly. A méltóságos asszony ismer engem, kicsi korom óta ott vagyok a házban. Az apám is itt szolgált, az öregapám is. Türelmes cseléd vagyok én. De mindent nem bir az ember lenyelni. Belestem én a kulcslyukon méltóságoi asszony, aztán itt láttam eztet — A komornára mutat - keserűen/ mátkámat, amint az ágyon hancúrozott a gróf úrral... /nagy suttogás, az urak elnyomott mosollyal egymásra néznek/ /álmélkodó irigységgel a vőlegényhez/ De milyen fenegyerek vagy tel A ház úrnője: /konsternálva/har

agosan a férjéhes/ Hálgassonl Fuj! Magának ez az undoritó üolog tetszik?! /elkeseredve/ Isten a megmondhatója mélt ságos asszony, mit küzdöttem, dógozt

am,spóroltam ezért a lányért... szerettem őtet...aztán egyszerre csak látom, hogy "olyanféle"... ,/sirni kezd, otromba paraszt zokogással/ Bár trafált vóna el a gróf ur, mielőtt a kacajukon láttam, amint idebe cicáznak az ágyon/nagyon szortyog, eltakarja az arcát/ /izgatott szemtelenséggel/ Jé! Hogy hazudik! Esküszöm méltósága kérem, nem vót semmi, csak ép a gyufát vittem oda a gróf urnák... /fájdalmasan a komomához/ Azért ültél az ölébe? /nyelvel az inasnak/ Káprázik maga, vak a féltékenységtől. Inas: Komorna: Inas: Komorna: