Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

34 ajtó, jön a vőlegény./ /kicsit meglepetve/ Szervusz! Te itt vagy nálam? /komolyan/ Vártalak. Beszélni akarok a fejeddel. Parancsoljál parancsolni, /az ajtón kopogás hallatszik/ Szabad! /jön, nagy vizes kancsókat cipel/ Kezüket csókolom. /А vőlegényhez/ Itt a viz méltóságos ur! Jó hideg? . ost hoztam a kerti kutről. Szinte szúr./A mosdóhoz cipeli a kancsókat, aztán az ajtónál/ Jő éjszakát kivánok. Kezüket csókolom, /el./ Arról akarok veled beszélni... /félbeszakitja/ Ha megengeded, én közben megmosdom* Nagyon melegem van. Ittam. /Mialatt gábor beszélni kezd, az ágy melletti éjjeli szekrénykére szórja a pénzét, a cigarettáit, kit szi a zsebkendőjét éa a revolverét. Aztán kinyitja a spanyolfalat és egészen elfedi vele a mosdót. Az ágyról felveszi a pyjamáját, amelyet a spanyolfal tetejére dob. Aztán maga is eltűnik а рахат л mögött. Innen kezdve egy darab ideig a vőlegény nem látható. A spanyolfal mögött vetkezik, amelyen gyors tempóban repülnek á t a különböző ruhadarabjai. A cipője a nadrágja, a kabátja, az inge a gallérja stb. Egyszerre fókaprüszkölés hallatszik. A vőlegény moedik, csapkod a vizzel./ Gánor: /s zigoru- n beszél a spanyolfal felé, a láthatatlan vőlegényhez/ Micsoda durvaságot követtél él már megint? Vőlegény: /ártatlanul/ Mikor? Vőlegény: Gábor: Válegény: Inas: Vőlegény: Inas: Gábor: Vőlegény: