Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 2129

27 • * 11. jelenet Voltak, Inas. Inas /bejön, mozdulatlanul, parancsra várva megáll a küszöbön/ Vőlegény I /elképedve és lesújtva ül a medvebőrös kereveten, az özvegy felé/ De kérem, én... özvegy: /ügyet sem vetve a vőlegényre. Az inashoz/ Mindenki lefeküdt már? Inas: Nem méltősá ;oa asszony. Csak a komtesz. A vendégurak a dohánysóban kártyáznak a méltóságos asszonynyal. A méltóságos ur nézi a játékot. özvegy: Köszönöm Lajos; /kifelé indul/ Inas : /szótlanul meghajlik és hozzáfog, hogy az asztalokrő leszedje a Icává s csészéket/ özvegyi /az ajtóból visszafordul a vőlegény felé/ Pá! Megyek kártyázni, indig nyerni szoktam, mikor ilyen jó kedvem van. Vőlegény: /feláll, kétségbeesve/ És van lelke hozzá, hogy 1 , itthagyjon most, igy felhúzva a magas C-ig? özvegy: /nevet/ Oh, van. Van! El sem képzeli, hogy milyen • kegyetlen vagyok! És aztán maga meg is érdemli, hogy bűnhődjön egy kissé! Haszontalan! Vőlegény: /hevesen/ És a megjegyezésünk? Én tartom magam ahhoz a megegyezéshez /idézi, amit az asszony mondott/ Ezek a vén vastag falak olyan titoktartóak és ha a ház lepihen... özvegy: /egy kicsit ijedten/ Meg ne próbálja! ^agyon, de - , • nagyon komikussá tenném! /А győzelem és guny tetején/ Szeretem látni a kutyuskát, г mikor szolgál, dl A cukrot azt nem adom oda neki! /nevetve el./