Martos Ferenc: Madame Dubois; Q 2116

11. már alig várja, hogy a szivére ölelhess« az ő felnőtt nagy leányát! /Angéla hangja a szobából* Toinette, a vajaskenyér!/ Toinette

4 /torzképet vág/ Igenis! /meglátja a kenyeret az asztalon/ Kár itt van? /felveszi/ Ó, Párizs! /beleharap a kenyérbe/ 5.jelenet. Tonotte, Georges. Georges* /a ház mögül Jön, az asztala felé megy, de Tolnette-et megpillantva, megtorpan. Vegyes érzelmekkel figyeli, hogyan pusztítja Toinette az ő vajaskenyerét. A száját Önkénytelenül ugy mozgatja, mint evésközben Toinette/ Toinette* /még nagyobbat sóhajt/ G, Párizs! /nagyot harap a kenyérbe./ Geor ea* /nehéz tusa után/ Bocsánat, kisasszony... Toinette* /ránéz/ Uram? Georges* Megengedi, hogy a böröndomet.., Toinette

4 ez az ön asztala? Kérem, bocsássa meg...nem tehetek róla, hogy idatettók a vajaskonyoremet... rarie* /hozza Toinette vajaskenyerót/ Tessék a vajaskenyere, kisasszony, /leteszi és el/ Toinette

4 Az én vajaskenyerem? /rémülten/ De hiszen akkor...Jézus lária! Ke a kogya

d vajaskenyere? Georges* /kényazoredotten mosolyogva/ Csak.,.volt! De semni baji, kisasszony, i.om vagyok éhes... Toinette

4 Rettenetes! Ezt most már now adhatom vlssza.,.do itt az enyém...elfogadja cserébe? /klnélja/