Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107
47. Jea nne: Nicole : Réteaux: Nicole ; Jeanne : Nico e: Jeanne : Nicole 1 Réteaux 1 Jeanne 1 Réteaux: Jeanne: Ez ugy volt: F irály és királyné akkor rosszban voltak és a király ... Erről később. Figyeljen ide gyermekem. Tudja, ugye, hogy miről van szó. Tökéletesen, a biboros valamelyik este várni fog a kertben. Én meg jelerek, ő azt hiszi rólarp, hogy én vagyok a királyné, ő szerelmet fog nekem vallani, mire én azt mondom... Egy szót se szól. Királynék nem szoktak beszélni, /csalódottan/ Akkor sem!? Kár. Nem szeretnék királyné lenni...Mert én szeretem a szájamat járatni. Most be fogja fogni gyermekem, az igazi szerelem mindig hallgat,.. Érdekes l Ezt nem is tudtam. Pedig én már annyiszor... Erről később. Most figyeljen ide. hallgatni fog. Elég, ha a mosolya beszél, az aktja, a szavai, félek, bajt csinálhatnak. Szóval néma szerep. /Sóhajt/ Egy pillanat. /Jeannehoz/ on is jobb szeretem, hogy a drága gyermek hallgatni fog. De félek... Mitől? Hogy ez kevés lesz. a királyné mivel bizonyltja, hogy a biborost szereti? /leszakit egy szál rózsát/ Ezzel.. ./A rózsát odaadja Nicolenak/ Fogja csak gyermekem.. ./Réteauxnak/ Biboros ur, ön most szerelmesen lába e-lé veti magét a király né ne к.
