Lakatos László: A nyakláncpör; Q 2107
39. Böhmer: /nyújt ja a kézitükröt/ szivárvány! Csillagkép! Királyné: Hogy áll nekem, Böhmerkém? Böhmer: A világ legszebb nyaki n a világ legszebb nyaklánca... Bolűog vagyok, hogy megérhettem ezt a pillanatot, /vekig dolgoztam ezért, hogy felséged... Királyné: Nekem csinálta a nyakláncot! Böhrrer: Nem adnám oda senki másnak a világon. Sem az angol királynénak, sem az orosz cárnénak. Ezt a nyakláncot a dicsőséges Narie Antoinette királynőnek készítette az б legalázatosabb jobbágya. Királyné: Köszönöm, Böhmerkém...kicsoda öröm, tudni, hogy az embert igy szeretik alattvalói. Böhmer: binden pillanatban boldogan halnék meg királynőmért. Királyné: Ezt hagyja, Böhmerkém. Meghalni értem, erre valók a katonák. Böhmer: De felség, amikor én olyan boldogan... Királyné: /kis józan mosollyal/ százezer? Böhmer: /nem érti/ Parancsol felséged? Királyné: Azt mondtam: százer&V- i-íemélem nem kerül többe? Ne mondja, hogy kétszázezer. Böhmer: /jéghideg/ Nem mondom felség, hogy kétszázezer. Ennek a nyakláncnak az ára két millió. Királyné: Mennyi? Böhmer: Kétmilxió. Királyné: Barátom, maga bolond. Böhmer: Tudom. Bolond vagyok, je melyik művész nem az? Évekig dolgozom ingyen.
