Lakatos László: Láz; Q 2106

kor mindig eszembejutást- hogy magának a igy jobb és akkor örültem hogy nem tudja. Néha majdnemN*gld.og voltam, mert maga olyan nyuX/ -/ ÍM? TÖRÖK: Azt kérdezem.. .Még egyszer kérdezem. ./Nem bánta meg?4/kl4^/ tyMf / VIOLA: Rettenetesen. Ma már tudom, mi az: magáért szenvedni. Ma már az б pártján vagyok. Szerette m^át. Nem tehetett róla. Ö is ártatlan volt • TÖRÖK: Maga xáxfcaqf: azt várta, hogy azután magát fogom elvenni. VIOLA: Én attől a perctől kezdve a maga feleségének éreztem magamat...Nem azért tettem, hogy elvegyen. De amikor már megtettem, ugy éreztem, hogy én vagyok a maga felesége. És mindig is én voltam. TÖRÖK: Azért jelentett föl...Hiszen maga irta azt a névtelen levelet... Azért jelentett föl, mert nem magát vettem el! VIOLA: Nem birtam tovább, hogy a másé. Azt éreztem, amit akkor 6. Én is meg akartam ölni magát. így akartam megölni magát. TÖRÖK: Ugy hogy.. VIOLA: Könyörgöm, ne mondja ki. /Eltakarja arcát/ Annyira nem gyűlölhet, hogy kimondja, hogy mit tettem maga ellen. Г TÖRÖK: /szünettel/,Nem gyűlölöm magát. Ais szünet/Először m&ffc vallott mellettem a rendőrségen.

Л VIOLA: Mert meg akartam menteniyfteggel nem tudtam bemenniva rendőrségre. Nem azért! Itt nem volt dolgom. Innen elengedtek. Én az uccán kódorogtam. Én nem táídtam bemenni. Én... TÖRÖK: Az első vallomá^után visszajött^Vagy ottmaradt? VIOLA: Ottmaradttal. TÖRÖK: Azért hogy... VIOLA: /felsikolt/ Nem igaz! Én meg akartam mondani az igazat! Én magamat akartam feljelenteni. Ha akkor szához engednek jutni...De nem enge átek-MáJé**- beszélni. Amikor pedig mápengedtek, ő ott lógott a maga nyakában, két kézzel ölelte a maga nyakát és...Aétségbeesve/ Mégsem ért meg engem!