Lakatos László: Láz; Q 2106
- 55 MÁTÉ: Csendet kérek. TÖRÖK: /elengedi Viola сsiklóját/ ^ , f,) MATE Jajból félt Vèetei nővér? VIOLA: VAmi bekövetkezett: a katasztiófától. MÁTÉ: Ön tudta, hogy... TÖRÖK: /kétségbeesetten/ Ez a nő megőrült! /szigorúan/ MATÉ: /Kérem! /Violához/Ön tudta, hogy... VIOLA: A levegőben volt. Előtte borzasztó jelenet volt köztük. Az előbb letagadtam. Én azt a jelenetet végighallgattam. Ök nem láttak engem. Az asszony halállal fenyegette az urát. /Elakad/ Ez mentő körülmény. TÖRÖK: Maga engem ne mentsen! VIOLA: Később visszajöttem az altatóért. Megint nem láttak. iW dokü er a professzorral volt. Rettenetesen beszélt az asszonyról. Azt mondta, hogy... TÖRÖK: Tönkremegyek valakiért, akihez semmi közöm. Szerencsétlen! Ha ezért jött vissza! Ezt már én is elmondtam. VIOLA: Rettenetesen be oző lt. Ezért nem akartam felengedni. TÖRÖK: Ezért?! VIOLA: Ezért. TÖRÖK: Mért nem kisért fe'1? VIOLA: Maga nem engedett! TÖRÖK: Én »«к...?! VIOLASt: Pé'ltem magától. Akkor már nem volt eszénél. /Máténak/ Önkívületben tette. Jól mondta Geréb Irma: akkor már nem volt eszénél. TÖRÖK: Ne védjen! Megtiltom! Да1ат^е1 nyugodtabban/ Feleljen: maga vett ki a kézigyógyszertárból morfiumot,v agy én? VIOLA: A professzor szeme láttára vettem ki. Ami megmaradt, visszatettem TÖRÖK: Mikor? VIOLA: Amikor maga már fent volt. TÖRÖK: És én benyúltam a kézigyógyszertárba? Maga látta?
