Lakatos László: Láz; Q 2106
- 52 ölt volna. Bűnös? Igen bűnös! Abban, hogy nem irtotta ki az első percben az egész pereputtyot! MÁTÉ: Mélt óságod szavait természetesen csak annak értelmezhetem, aminek méltóságod szánta: jelképnek...Megértem, hogy méltóságod ennyire együttérez a munkatársával. GÖNCZI: Kedvenc tanitványom! A legjobb barátom! Csak nem képzeli, hogy megfognám a kezét, ha azt hinném, hogy ölt. / MÁTÉ: Mégis megkérdezem méltóságodat, igsteán nem érez semmi részvétet a ^megboldogult iránt? GÖNCZI: Kérem.. .^Naprot nyel/ A háborúban millió és millió fiatal ember esett el.yKnzöttü^^nges&ek^Akikből, ha tovább élnek, talán egy Shakespeare vagy egy Michel Angelo lett volna. Ha ráért volna. Ha hagyták volnax őket. És ha nem is voltak lángeszek! Mindenesetre tisztességes, derék, hasznos emberek voltak. Közöttük egy sem vol fölösleges...Lehet, hogy ez is csak frázis. De azóta hány frázisnak dőlt be a világ és mindegyik rosszabb volt ennél. Hagyjanak békét ennek az embernek. Engedjék haza. MÁTÉ: Méltóságod olyan meggyőzően vázolta, hogy Török Miklós orvosi és tüdósi karrierjében milyen kárt tett az első házassága. Mivel magyarázza, hogy újra megnősült és még hozzá oly#n feltűnően gyorsan? GÖNCZI: Azt tessék tőle megkérdezni. A mostani felesége aranyos drága gye rek. De.../Vállat von/Vannak emberek, akik u^puüté-Duü iSíem tudnak/esernyő, nédkül\kimenni az uccárajés vannak emberek, akik nem tudnak né- nélkül /Kitör/TJgy ölte meg azt a szegény nőt, mint én. Ha lecsukják, csukjanak le mellé engem is. Vagy ön meg van róla győződve, hogy ez az ember megölte a feleségét?! MÁSEi / fö láll/ Ne m. VIOLA: /középről jön. Előrelép, egész testében reszket^ Vallgtfi akarok. MÁTÉ: Tüstént kérem. VIOLA: /Máté intésére kicsit hátrább lép/
