Lakatos László: Láz; Q 2106

MATE: HELPER THÉ - 49 HILPERT: Természet esen. Tanuzási dijat. MÁTÉ: Mit?! HILPERT: Kérem, az nem ugy van. Nekem az egész dé'lelőttöm ráment. Éur JfcfinyáafKmeoű ешРья vagyok. Nekem otthon feleségem és két gye• re

k-gnf van. Tűnjön el Hilpert ur! Melegen ajánlom, hogy tűnjön el.../ : /ijedten fiába karol/ Gyere kis fiam. Te intelligens úriember vagy. /Ajtóhoz viszi fiát. Ott mély hajbókolással/ Ajánlom magamat tonáosoa u

r. HILPERT: Ja. /Megfordul. Szertartásos meghajlás./ Alázatos tiszteletem. Mély tisztelettel rekomendálom magamat. /Anyjával el./ MÁTÉ: /aktába néz/ Doktor Gönczi Aurél egyetemi tanár ur. HÜZELLA: Aözépen el./ TÖRÖK: Megesküdtem volna, hogy ők irták. /./ ' » л • MÁTÉ: /fölemeli a levelet/ Én nem. Rögtön tűdtam^hogy aki ezt a levelet irta... VIOLA: /középajtóban megjelenik/ MÁTÉ: Intelligens ember. /Most veszi észre Violát/ Parancsol? VIOLA: /arca csupa feszültség/ Kérem én... MÁTÉ: Elfelejtett valamit? Ki akarja egészíteni vallomását? VIOLA: /m.f./ Kftg

f

te

Lon

ké

p&

i

b.. Kih^^ HUZELLA: /kint kinyitja az aj tót/Méltóztassék. GÖNCZI: /elegáns, komoly nyári ruhában középről jön. Huzellának/ Köszönöm. ../vláté

пак/ Jó napot. MÁTÉ: /fölkel/ Alázatos szolgája méltóságos uram. /Violának/ Mégis fogom kérni, до^у később. A tanár ur után. Tessék addig kint várakozni. VIOLA: Igenis. /Nem mozdul, hspsszan nézi Törököt./ MÁTÉ: A folyosón kérem. VIOLA: Igenis. /Le nem veszi szemét Törökből, ugy megy az ajtóig. Középen e'l./