Lakatos László: Láz; Q 2106

- 2 TÖRÖK: /ir/ Igen. MARGIT: Lovagolhatok? TÖRÖK: /ir/ Nem. MARGIT: /megfordul, csalódottan/ Szóval mégsem...Nem bizik a szivemben? TÖRÖK: A lovában. Hannibál már egyszer ledobta. /Fölkel, átadja a receptet/ Ezt meg fogjuk csináltatni. És be fogjuk venni. Háromszor napjában. MARGIT: /átveszi a receptet/ Ha semmi bajom...?! TÖRÖK: A szivének. De az idegei... MARGIT: Nincsenek is idegeim. TÖRÖK: Csintalankodnak. Ezt érzi a szivében. /Gyorsan/ Ez az idegek ravaszsága. Rosszul megy nekik és mást szekiroznak. Az egyik embernek a szivét, a másiknak a gyomrát, a harmadiknak a férjét. Vagy a feleségét. MARGIT: /összehúzza szemét, a receptet próbálja olvasni/ Ba...Ba..mit irt fel nekem? TÔRëkû: /mosolyog/ Orvosságot. MARGIT: Tényleg? Már megijedtem, hogy dollár

сsekket. /Silabizálja/ Ba.• Bald... TÖRÖK: Báldrián. MARGIT: És a többi? TÖRÖK: Titok. Receptet olvasni tilos. Bár minden páciens analfabéta lenne. /Sóhajt/ SgfcibisMüiBr^xi&tt /Házitelsf

on szól. Fölveszi a hallgatót/ Jónapot szivem.. .Hogy vagy? Nem kés lek, még nem tudok fölmenni...Esti vizit után. Mihelyt tudok szivem. Viszontlátásra. /Leakaszt/ MARGIT: /a receptet eltette, arcát igazítja/ Hogy van az asszonyka? Sem mi változás? TÖRÖK: /fejét rázza/ Semmi. Rosszabbodás nincs hála Istennek. Javulást pedig sajnos, nem lehet remélni. MARGIT: /önkéntelenül/ Borza...

/А szó végét ijedten elharapja. Kis za-