Lakatos László: Láz; Q 2106

- '15 szörnyű. Elvettem, mert.. .Szerelmi bálesetből vettem e'l. És most három éve ez a gy ógyithateitlan gerincbaja. Értsd meg kérlek,épen ez a nehéz, hogy nem szeretem. Szenvedek egy idegen emberért. Tönkremegyek valakiért, tiki.. .akihez semmi közöm!.. ./Megfordul. Most 'látja meg Violát. Rémülten./ nővér! VIOLA: /kinyitja a kézi gyógyszertárt, hyugodtan/ Altatót viszek fel. Pent vettem észre, hogy kifogytunk belőle. /Kis dobozt kivesz a kézi gyógyszertárból./ TÖRÖK: /még mindig rémülten/ Мхи Most jött le? VIOLA: Igen. .// ^ J и/пллО TÖRök: Hogy maga milyen halkan jár Vxr>ka nővér! VIOLA: /szelid mosollyal/ Szanatóriumban vagyunk főorvos ur. De ha tetszik, máskor.../Becsukja a kézi gyógyszertárt./ TÖRÖK: /zavartan/ Nem! Nem! Nagyon jól teszi, hogy...Bocsánat. VIOLA: Kérem szépen. /Középre indul./ TÖRÖK: Fölmegy a feleségemhez? VIOLA: /megáll/ Igen. TÖRÖK: /még mindig zavart/ Köszönöm. És még egyszer bocsánat VieAa nővér VIOLA: Nincs miért főorvos ur. /Halkan középen e'l./ TÖRÖK: /utánanéz/ Ez a lány...Azt hiszem, mégis...Borzasztó 'lenne, ha hallottéi volna. GÖNCZI: Ugyan! Ez úrilány. Kis gentleman. Paksy képviselő árvája. A 'legkülömb nővérünk az egész házban. Azért is adtam kölcsön a feleséged mellé. /Kis zavart szünet/ TÖRÖK: Haláloséin szégyellem magam. GÖNCZI: Bolond! Embernek/lenni nem szégyen. /Egész me'1'lette/Meglátod, most sokkal könnyebben fogod viselni, g hogy őszinte voltál... TÖRÖK: Hozzád. GÖNCZI: Magadhoz. Én régebben tudtam mint te. TÖRÖK: Tudtad?! GÖNCZI: Minden ember tud mindent ei másikról, csak ugy tesz mintha nem