Lakatos László: Láz; Q 2106

KAMILLA: Az enyémben nincs ejy feliér szál sem. Mégis cserélnék vele. /Szü net./ Add ide a kezedet. TÖRÖK: /megfogja kezét/ KAMILLA: Akkor is megcsalnál, ha egészséges lennék? TÖRÖK: Nem csallak meg. KAMILLA: Idősebb vagyok nálad. De ez nem 'lenne baj. IIa egészséges lennék, tudnálak szeretni. Ma is. TÖRÖK: /kinlódik/ Szivem...Hiszen szeretsz. Érzem. KAMILLA: Érzed? /Elengedi férje kezét, kicsit el is tolja magától./ Évek óta nem tudok adni neked semmit. TÖRÖK: /m.f./Nem baj.. .Kérlek, mért beszélünk most erről. KAMUJA: Csókold meg a hajamat. TÖRÖK: /hozzálép, feje fölé hajol, megcsókolja haját./ KAMILLA: /két karját fölfelé nyújtja, átöleli férje nyakát, 'lehúzza arcát magához/ És a szájamat. /Hmsszu kétségbeesett csók./ Eriggy! Nem bánt'lak tovább. TÖRÖK: /valamivel odébb megy, áll, lehajtja fejét. Szünet, amely mindkettőjüknek szinte elviselhetetlen./ VIOLA: /kezében tálcán csésze tea, megjelenik a bal ajtóban. Ök nem 'lát' ják./ KAMILLA: Mért nem csalsz meg? VIOLA: /egy lépést tett, most megá'l'l. Ök még mindig nem látják./ KAMILLA: Megértenélek, ha megtennéd.. .Megértenélek, de.. ./Hirtelen/Mondd még sosem jutott eszedbe, hogy megöljél? TÖRÖK: /rémülten/ Megőrültél ! KAMILLA: Mert nekem igen, hogy téged. Mielőtt másé 'leszel. /Nagy szünet/ VIOLA: /e'lőrejön/ Parancsoljon. /Teát tablettán a szék támlájára teszi/ KAMILLA: /felriad/Maga!.. .Mikor jött be? VIOLA: Most. /Udvariasan félrevonul, megáll egy sarokbg^/^ j KAMILLA: /lassan teázik. Egyszerre ideges riadtsággál/ Vi

ola! VIOLA: /előrejön/