Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105
7 kül issza a feketét. Sil*: Hízás el Ion ? /Szolgálatkészen fölugrik, retikülböl kinál/ Teaaék azaharin... Nálam mindig van. Őrnagy: Köszönöm asszonyom, nem élek vele. Ella: ílát akkor miéit Jb j , megint Indiszkrét vagyok. Őrnagy: /nagyon egyszerűen/Amikor a háború lia n fnt voltunk a Karsztokon, kifogyott & cukrunk és a legénység, magyar huszárok, akiket beállítottak a lövészárokba, egy héten át keserűen itta a feketét. ^jLla: Borzasztó f Keserű feketét minden reggel ! őrnagy: Nem re f cgel itták a fiuk ? Délben. Ez volt az ebédjük, /egyhuzamra kiistza a feketéjét/ Ella: És on azóta cukor nélkül issza. Ez szép -agától » Őrnagy: Szép ?... Nekem igy izlik. Keserűn. Aegnyalja a szója szó lét/ Gróf: /a hail ba Isa r*.áb*n halkan Bárónőhöz/ Irén... én most kimegyek a ter^aazra. Beesélnea kell (tógával. Jön ? F>áróné : lkán/ Kórom , nia r&d jon. Gróf; /halkan/Ne vitázzon el... Ne menjen Firenzébe... Ugye nem utazik ? Báröné: De utazom András. Holnap este. Ez fix. Gróf: Kérem,ne utazzon. Szeretem magát. Halálosan szeretem. /Szünet / Odalent várja nagáb a volt férje. Báróné: Nem igaz... csak az ő nővére, az Йшту. őróf : Közvetíteni akar... ujm össze akarja magukét hozni. Báróné: Oyerek » Engem ij»ég egyszer az életben Jánossal f Tart áedljról теп szó f... azután a kécskei birtok el-
