Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105
28 Biró: A törvények szelleme... Szeretem ezt a könyvet, mert ez a könyvek könyve és a törvények törvénye. Törvény a törvényről ép törvény a törvény fölött. Па akarom, Vienne van az egész törvénykönyv ée minden könyv törvénye. A betű, amely büntet, de az a betli ls, amely gygylt, jutalmaz, éltet. Ьв benne van az egész XVIII. század filozófiája és ebben a filozófiában az a legszebb törvény, ami már nem is törvény, hanem költészet és aminek neve: emberiesség. Als szünet, látja, hogy a gróf nem nagyon figyelt/Bocsáss meg, fárasztalak ? Grófj /szórakozottan/ Sót... Nagyon érdekel, amit mondasz, nagyon szép és... Aedvesen/ Éjszakai diskurzusnak talán kicsit nehéz, különösen nekem, aki nappsl sem tudom követni mindenben a te ^ondol&tald szárnyalását... Nna ? Szárnyalás » MOot mondtam egy frázist f Kérlek, ne nevess kl » Bíró: /егбвеп nézi/ Sájtídt va uy fllam f Gr uf: Én ? Bíró: A néteésod is... Nem haragszol... Olyan hogy is mondjam csak... bizonytalan... Gróf: Igen... 4z a virrasztás. Aem blr magával/ És aztán... Izgalmak... Nem megy minden ugy, ahogy kellene... Bár momentán semmi okom panaszra. Bíró: /maga mellé Inti a szomszéd székre/ ülj le Ide édes fiam. Gr uf : /leül/ Bíró: /miközben egyik kezével folyton a könyvet fogja/ post
