Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105

17 Báróné Gróf : Báróné hrna : Bíró: Erna : Rull: Báróné Hull: gêna : rí» azt az embert. És ha nem is leaz ott, én mindig azt fogom hinni, hogy ott volt. Egész életemen át szenvedni fogok. Hint most. Mort most is kinlódom. Mint egy állat. De mért es a felesleges önkinzás. Jöjjön le és maga is fogja látni, hogy б nincs ott... Olyan egyszerű az egész. Maga fölül a vonat га . Nem fogok fölülni. Ls naga sem. Megtiltom. À f Megtiltom ! ösmoros szó. A volt uramt°l éppen elégszer hullottam... Nem szeretem az ismétléseket... Köszönöm, hogy îly-зп korán mutatkozott be. Amikor még nem kés б » /otthagyja, Kulihoz lép/ Péter, adja már kicsit kölcsön az aczsrajc asszonykáját. Engedje, hoyy leüljön a zongorához. /ideges/ Nem én ! goha többé az életben. Meg akar büntetni minket ? Nem magukat. Ezt a rosBZ embert. Nem teszem meg neki a szívességet, hogy legyen rám oka haragudni. De drá^a szivem, ez túlzás... Fn nerc haragszom rád, ha te játszól... Néha talán - ennyi ember előtt is kimondom - néha talán fáj, hogy nem tudlak követni a rnüvé s z et e d ben. Na mosfe végre kimondta. he en genu aztán ne ál lit s be olyan barbárnak, hogy nem on

bodlor «, zongorához ülni. sőt ? Most én kérlek... játszd el, amit ugy szeretsz, e Waldstein-szonátát• /kigyúlt arccal/ Waldstein szonáta f Boldogság f /hirtelen/ Azért sem f hs ha letérdelsz előttem, akkor M. Szinti, és iilmmŰT. ''Szövetség Ted Oszt. Könyvtára