Lakatos László: Kerekasztal; Q 2105
13 Erna : Rull: S ma : Rull: Ella : Rull Ella : Rull: Ella : Ügyvéd : Báróné ín ! Csöppet sem... Na szivem, ezt aztán én tudom jobban. Ma jöttünk Pestről... ösmerlek, autóut téged mindig fáraszt. Hét ezt meg honnan veszed, hogy autóut engem f áraszt, i s amikor város ról-város ra ... /türelmet lenül/ <\z akkor volt... /Kulihoz/ Na de engedjen meg, kérem... Én ugyan sosem voltam na ey művésznő, de annyit azért én is tudok,hogy egy művész sosem lehet fáradt . Egy f tdriani Sitia nem lehet fáradt. Bocsánat asszonyom. Az én feleségem Rull Péte пае és nem Adrian! Erna. De igen f Ö az Adrian! Erna• Én csak tudom. Már Büßten la taondtam az én Emilemnek, milyen nagyszerű lesz, egy asztalnál fogunk ülni a hir s Adrian! Ernával, /ügyvédhoz/ így mondtam ? Nagyon megtisztelő, de ki kell ábrándítanom nagyságos asszonyomat. On ma nem Adriani Ernával vacsorázott, hanem Rull Petemével. Remélem, nincs megsértve ? ín ? Mért lennék megsértve ? /félrevonja férjét/ Megint valami butaságot mondtam ? Ez ne uántson, szivem... Eggyel több vagy kevesebb te nálad igazán nem számit. /Bíróhoz Kulira/ Caa* férfi lehet ilyen önző. Leragadta ezt a remek nőt a oódiuraról, elszakított egy örök szerelmet, amiből éltek egymással Erna és a muzsika és mit tud neki érte adni ? A birtokai jövedelmét és a
