Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

6 Pityu: Emma: Pityu: Sándor: Emma: Sándor: Emma: Pityu: László: Pityu: László: Pityu: Szervusz. Persze csak itt. Az irodában marad, ahogy volt. / megvető mosollyal felvonja a vállát, elfordul tőle/ Én megyek megnézni a szobákat. Én is meg el: magával, / a keresztnevet külön hangsúlyozva/ Sándor. /Miközben jobbfelé indulnak, a következőket már ugy, hogy с ak Sándor hallja/ Nem is értem, hogy tudtam magát eddig Mérő urnák szélitani.Amióta azt mondom magának, hogy Sándor, ugy érzem sokkal közelebb jutottunk egymáshoz. Maga nem érzi? / meggyőződés nélkül/ Le. Hogyne. És amit az előbb mondtam, hogy ne lássák bennem a főnököt, az elsősorban mag ra vonatkozik. Azt szeretném, ha maga, Sándor, nem ugy tekintene engem mint a cégvezetőjét, hanem egyszerűen, mint egy lányt. Beszéljen velem bizalmasan és éppen olyan bátran. Minél bátrabban./ eltűnnek jobbra/ / nem megbotránkozva, csak mosolyogva/ Hát mit szól? Folyton a nyomában van. Mondja, maga ugye nagyon régen ismeri Emmát? 18 éve. Egyszerre kerültünk a céghez. Én mint gy kornok, б mint gépirókisasszony, Ilyen volt ő azelőtt is? Dehogy. A legrendeseob, legszolidabb lány volt mindig. 15 éven át egyebet sem tett, csak dolgozott és várta, hogy valaki feleségül vegye. 1-2 évvel ezelőtt egyszerre egészen érthetetlenül megváltozott. Azóta ilyen. Ezt nagyon is könnyű megérteni. Rájött, hogy nincs mire várnia. Félni kezdett, hogy lassan elmúlik az élete, anélkül, hogy / elgondolkozva/ De hiszen ez egészen más. Ezentúl nem fogok rajta nevetni.