Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

7. nem tudok sokáig egy helyben ülni, még itt az irodában sem,hanem ürügyet keresek, hogy ide-oda járkálhassak, előveszek egy dossziét, vagy odamegyek egy könyvhöz, amire semmi szükségem,- igy kerget valami furcsa türelmetlenség egyik fiútól a másikhoz. Sándor: is ha már ott van a másiknál ? Akkor jó ? Pityu: Hem. Sehol se jó. Már maga az is szomorú, hogy az embernek egyetlenegy szük kis élete van, például hivatalnoklány Budapesten - és minden, ami ezen kivül esik, az egész nagyvilág elveszett számára. Sándor: Hát mi szeretne lenni ? Amerikai milliárdoslány ? Pityu: Az is kevés lenne. Szeretnék virágkertész lenni Hollandiában, orvosnő egy nagy svájci szanatóriumban, matrózinas egy óceánjárón.. is még sok minden,- de mind egyszerre. Sándor: Furcsa lány maga. Pityu: He higyje. Meg csak az az elégtételem se lehet meg, hogy csak én vagyok ilyen, hogy egyéniség vagyok. A barátnőim is ilyenek. Tudja: Lali, mikor még jóban voltunk, elmagyarázta egyszer nekem, hogy ez a legújabb generáció. Sándor: Lali! Hogy szereti még most is magát...Momdja, mikor maga otthagy valakit, aki szerelmes magába, aki szenved maga miatt, nem érez lelkiismeretfurdalást, nem fáj magának ? Pityu /őszintén, szomoruarçA item* Most valami borzasztót fogok mondani. Hekem jól^esik, ha fájdalmat okozok valakinek. Örömet szerez, ha szenvednek miattam. Már arra is gondoltam, talán csak azért kezdek el egy férfival, hogy aztán.otthagyhassam. Szörnyű,ugye ? Utálom magamat. Mondja, mit tegyek ? Lehet ezen segíteni ? Orvoshoz menjek ? Ideggyógyásehoz ? Sándor: Én azt hiszem, lehetne segíteni, ha maga akarja. De ehhez nem orvos kell. Pityu: Hanem ? Sándor: Valaki, aki szereti magát, aki vigyázz magára ós akit maga is