Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

3. Sándor: Miért ? Mire kell ? Gyuri: Haza kell hozatnom a zaciból a Szedlákné székeit. Sándor: Mit ? Gyuri: Ja^, te nem is tudod. ..A mult hjglen, mikor a végkielégítésből már egy vasam sem volt, a Szedlákné szobájából három széket elküldtem egy hordárral a zaciba. Sándor: És mit mondtál Szedláknénak ? Gyuri: Azt mondtam и Szedlákné, ezek a székek már nagyon kopottak. Halából, amiért ilyen rendesen kiszolgál engem, elküldöm őket poli turóztatni" Láttad volna, milyen boldog volt. De pár nap óta folyton sürgeti, mi ban a székekkel ? Ma pedig kijelentette, hogy ha estig a székek nincsenek otthon, kizár a lakásból. Sándor: Gyuri, ilyet^azért nem kellett volna csinálnod. Akkor már inkább tetted volna zálogházba az én télikabátomat. Gyuri: Nyugodj meg, azt is betettem. Itt a zálogcédula. / átadja / De mindent visszafizetek, mihelyt keresetem lesz. Csak most ezt a 14-et add még ide. Sándor: Honnan vegyek én a hónap végén 14 pengőt ? Várj, próbálok kérni a kollegáktól. / el jjbbra / Emmy /balról be / Pityu /Emmát meglátva hirtelen szorgalmasan dolgozni kezd, a következő jelenetben tehát egyáltalán nem vesz részt, arra sem néz / Gyuri: Kezét csókolom. Emmy: Jó napot Gyuri. Bégen láttam. Mit csinál ? Gyuri: Semmit, kezicceókolom. Csinálnék én szívesen akármit, de nem kellek sehol. Emmy: És a fényreklám ? Mikor utoljára találkoztunk, azzal kezdett foglalkozni. Nem sikerült ? Gyuri: üres főzelékrevalót sejá tudtam vele megkereseni. Én, aki pedig a kuléurát terjesztettem, a világosságot. Azóta próbáltam mást is. Beiratkoztam egy szakezofontanfolyamra.