Halász Imre: Lányok és Fiúk; Q 2077

18 Sándor: Mit? Csordás: Sándor Csordás : Sándor : А/У Hogy/19-esben vár pont éjfélkor. / homlokára osap/ Hül Hogy mi milyen hülyék vagyunk! Mért? // Becsapott bennünket! Nem erted? En vártam étt éjfélre és téged beküldött hozzám! Csordás: Nahát! A te szobád a tizenkilenc? Sándor: Beugratott bennünket! Csordás: És mi már majdnem összeverekedtünk. Mondd, melyik az <5 szobája? Sándor: Mért? Csordás: Én bemegyek hozzá és felelősségre vonom. Sándor: Hogy jut esfcedbe ilyen marhaság! Csordás! Hát mit csináljunk? Sándor: Semmit. Lefekszünk. Csordás: Rémes. Lefeküdni most, mikor már biztosra vettem,hogy egy gyönyörű éjszaka vár rám? Sándor: Eredj aludni. Szervusz. Csordás: Szervusz./ Indul, aztán megáll, hangos.,n felnevet/ Sándor: Na,ini az? Msordásü Röhögök rajtad! Hogy téged^becsaptak. Csándor: Na és te. Csordás: Én egy buta futballista vagyok. De hogy téged.... / nevetve,f

ejuséválva el/ Magda: / mikor Csordás belépett a Sándor szobájába,felkelt az ágyról ь szobája ajtaját kissé kinyitva figyelt