Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

35 14. Jelenet Voltak. Ad ám nélkül. Katus; /még utánaint kicsiny kezével az apjának/ Pá papa 1 Jó utazást, papa I - most odalép a virágágyhoz, tép egy kis virágot, szagolgatja, kényeskedve sétál, közben titkos, kaoér pillantásokat vet Mosonyi felé/ Erzsébet; Bizony Isten I Ez a kis nő kacérkodik magával I Mosonyi; Mert érzi, hogy tetszik nekem. /А felnőtteknek kijáró teljes komolysággal fordul Г.atushoz/ Kezétcsóko om komtesz I Nem emlékszik rám marisba db ól ? Sokat sétáltunk ott az ésszel. ügy emlékszem, hogy kegyed akkor kis máslit hordott a hajában. •Áetus; /roppantul affektál/ Igen, de már meguntam. Viseljék osak a máplit * a pályások. ^ Erzsébet: Gyere ide, Katuskám I Mosonyi; /szenvedélyesen/ Csókolj meg Katus ! ügy hasonlítasz valakihez, akit én nagyon szeretek. Katus; Az egész világ azt mondja, hogy én épen olyan vagyok, mint a mama. Mosonyi; Gyere, csókolj meg kicsikém l Katus; /a ml sshez , ango'ul/ Vath selei du ? Miss; /kétségbeesetten/ KJ dont no, bébi. •^a.tus: Mama kérem, mit szokás ily nkor csinálni ? x-rzsébet: /nevet/ Sem tudom szivem. Hidd el nekem, hogy még soha nem voltam ilyen helyzetben. Te sokkal korábban kezded. Mosonyi; /szenvedélyesen megöleli és megcsókolja Katust Erzsébethez/ Látja, a dolograk ez a része rendben volna: