Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

27 unalmas. Hanem fiatal, olosó. .°zép bőre van. Bizto­san megkóstolták már egymást. Ma reggel is rajta­csíptem Ádámot, amint beszedett belőle egy kávés­kanállal. Mosonyi; Hogy érti ? Mi az, hogybeeze ett ? /keresi a szót/ Izé...? Erzsébet; Kis izé. - Megcsókolta, /nevet/ Szegény <idám, hogy szégyelte magát előttem. Piros volt a füle, mint a pecsétviasz . » Mosonyi: Óriási, hogy ezt milyen vi dáman mondja 1 Erzsébet: Mit csináltam volna ? Patáliát ? AZ még megaláz óbb, mint eltűrni, /őszinte, belső szomorúsággal/ Milyen kár, hogy a legszebb dolgok is olyan hamar elkopnak, /élénken/ Az egészet ne vegye panasznak. Nem is az. Már vissza is vontam. Tudom, hogy el kell fogadnom az uramat olyannak, emilyen. Ez az asszonyok bibliai ren­deltetése. ÉP azonkívül maguk férfiak ilyen testi dol­gokban mind egyformán förtelmesek. Ke i s tagadja. ­Maguk találták ki a szerelemben a rövidlejáratú kész­pénz Üzleteket. Mosonyi: /ujjongva/ Nagyon boldog vagyok ! Erzsébet: Tepsék ? \ Mosonyi; Boldog vagyok, hogy ilyen diszharmóniában találtam. Ilyen kételkedő, földúlt, megingott állapotban. Be­vallom magának, útközben sokezor els zorult a szivem, amikor arra gondoltam, hogy meg fogom látni az ottho­nát. A házastársi békéjét és örömét. Egymás mellett a hálószobájuk • tg a lámpájuk. Bizalmasan egymásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom