Hunyady Sándor: Erdélyi kastéy; Q 2055

Я5. ajánlom. Itt hagyjam kóstolóba ? /kínálja/ Erzsébet: /nevet/ Köszönöm, nem kell. /-szreveezi, hogy a barát a másik férfit nézi, bemutatja őket egymásnak/ Mosonyi gróf, Gellért atya. Gellért: /mohón/ Magyarországból ? Abból а famíliából ? Abból a nagyból ?! Mosonyi: /mosolyogva/ Mondjuk, hogy abból. Gellért: Mennyire örvendek, hogy megi »merhettem. Tessék mondani , vannak még magyrrok odaát Magyarországon ? Mbeonyi: Merem remélni. Gellért: Mindig félek, hogy egyezer osak elfelejtik odaát,hogy micsodák. Mert olyan az ember, elfelejti a fajtáját,ha nem bántják benne. Nekem is akkor jutott az eszembe, hogy van flllem, amikor ougot kaptam beláje. Erzsébet: /nevet/ Kedves. Jóizü ember maga, Gellért atya. Gellért: Aztán tessék mondani gróf ur, mioeoda érzés az, hogy amikor akarnak, mindig láthatnak nemzeti zápzlót ?! Á,I Biztosan észre sem veszik mán ! /А torkára mutat/ E dig vannak vele, mi ? Torkig, dosztig, csömörig • /sóhajt/ Itt más. Itt megbolondul az ember. Bö telem mondani,hogy én ÍP gyerek leszek, hülye leszek. Sekem is összefut a szájamban a nyál tavasszal. Jön a hónapos rétek. Piros a hája, fehér a béle, zöld a levele... /autóduda/ Ne», ez nekem nyekergeti, /szedi a holmiját/ /Kezetfog Mosonyival/ Erzsébet: Maradjon itt ebédre, Gellért atya. Gellért: Köszönöm, nem tehetem. Elvégeztem itten a dolgom. Meg nem is a magam kocsiján vagyok, /indulni akar/