Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

— 64 » tetszett ijeszteni, felügyelő ur. Kapitány: /minden sátáni vonás nélkül, de éberen figyelt. Mint mikor a vadászkutya nyomot lel, egyszerre frissebben, nagyobb vervvel, szinte vidámabban/ Tegye csak le a kalapját meg a kabátját kisasszony. Nem szeretem Így felöltözve. Mintha minden percben el akarra menni előlem sétálni» Rose: /egy árnyalattal készségesebben a normálisnál, föláll és leveti a kabátját, leteszi a kalapját. A retiküljéből flapjacket vesz ki, könnyedén bepuderezi az orrát, egy mozdulattal megigazítja a hajét. Mosolyog/ Kérem szépen. Már látom, hogy csakugyan hosszú dolog lesz. /fan benne egy kis kihívó kacérság, ahogy visszaül a kapitány elé, aki előrekönyökölve, kíváncsian figyeli/ Hát mondja csak, olyan mélyen aludt maga azon éjjel ? /Egy pillanatnyi sötétség, amely a közben elmúlt pár órát akarja jelezni. Újrakezdés után esti világítás van. Ég a csilliár és a kapitány, valamint az Írnok asztalán is ég a zöldernyős villanykörte/ Kapitány: /a rendes helyén Ül, de érdesebb, keményebb, mint előbb.A viszony kőzte és Rose között élesebbé vált/ Azt mondta,hogy két óra tájban arra ébredt föl, hogy hangokat hallott az úrnője szobájából ? Rose: /kl van merülve, elidegesedett, a festék lekopott róla, de még keményen tartja magát./ Igen kérem. Ezerszer tetszett kérdezni. Kapitány: Ha újra hallaná azt a hangot, ráismerne ? Rose: Feltétlenül. De ha erősen visszagondolok, igy is azt kell mondanom, hogy a gróf ur beszélt odaát. Kapitány; /a szemével odainti magához a felügyelőt, sug neki valamit.