Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

13. VII. Mrs.Benaon: /néhány másodpercig egyedlil marad. Először az ablakkoz megy, félrehúzza a függönyt, sóhajtva az ablákfálfához támaszkodik, mintha élvezni akarná az éjjeli levegőt. Látszik a csillagos ég. Messziről a Valencia melódiája árad, betöltve pezsgő és vidám ritmusával az egész képet. Amikor az ábrándozásból elég volt, az asszony tükre elé lép. A gyöngye csatjához nyul, négyszer-ötször is leveszi a láncot, aztán rögtön visszakapcsolja a nyakába, mintha azt próbálná, melyik a leghatásosabb forma ehhez a gesztushoz. Majd leül. Még néhányat igazit az arcán. Parfümszóróval a hóna alá és a nyakába fuj. Aztán mindenféle pózban méregetni kezdi magát a tükörben. A szinésznőnek kell megcsinálni, hogy ez a játék érdekes és különös legyen. Kis csönd után a lift zúgása hallatszik, Mrs. Benson fölkapja a fejét, lábujjhegyen a küszöbhöz surran. Pillanatig hallgatódzik, aztán kinyitja az ajtót./ Pintó: /belép, egyenesen az asszony karjába, meg akarja csókolni hátul a nyakát./ Mrs.Benaon: /diszkrét ijedelemmel a fülét, a homlokát nyújtja/ A homlokomat t Pintó: Nem szeretek éjszaka idejönni magához. Ez a hotel teli van amerikaiakkal. Kompromittálom. /Leteszi az ágy végébe a kalapját és frakkabétjét,/ Mrs.Benaon: /bánatos gesztussal/ Hol van már az én presztízsem! ügy veszem észre, hogy inkêbb maga fél. Kinos vagyok magának? Pinto: /szemrehányóan/ Erre magyarázza a gyöngédségemet? Mre.Benson: A világért sem szivem. - Bocsánat. /ЕвУ k*

3 kerekes, ita-