Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053
- 9 tementjaihoz szoktak tartozni az ilyen édesen világoskék, csupa csipke és tejszínhab hangulatu hálószobák. A csillár ág. Rose: /nincs még harmincéves. Komorna. A szigorúan szokásos, fekete dresszben, kis fehér csipkegallérral és manzsettával. Sápadtbőrü szép пб. Sima, kitűnő, hideg modora van. Első pillanatra ideális cselédnek látszik, csak kellő figyelem után lehet észrevenni, hogy a sorsához képest túlságosan fölényes. - Beereszti az ajtón a soffSrt, együtt jönnek a szoba közepe felé/ Na végre ! A soff6r: /igen rendes külsejü, negyvenéves férfi. Akár urvezetSnek lehetne nézni, ha nem viselbe kamáslis s off6r-libériát/ A Majesticben vacsorázik. Csak ott engedett el. Rose: Megint le fogja magát inni. Soff6r: Hagyja a szerencsétlent. Szerelmes, Rose: Ezzel a n6vel nem lehet birni. Futóbolond. Minden évben kifosztja valami uri Alfonz. Tavaly is igy volt. öngyilkos akart utána lenni. Pedig ez a mostani fiúja is nagyon csúsztatni kezdi. Talált magának valami gazdag angol lányt. Én nem is tudom, mijével szereti ez az asszony a férfiakat? Hiszen hu.sa sincs ennek. Az arca a fülinél van feszesre varrva, Nincs ezen egy centiméter igazi Ьбг. Soff бг : Még jó, hogy ilyen. Máskép nem tudnám magam rászánni ! /öngyújtót és cigarettát vesz е1б/ Rose: /ingerülten becsapja a tárcát/ Meg van maga őrülve ? - Itt akar rágyújtani ? Hogy megérezze a füstöt ? Soffőr: /idegesen/ Rendben van. Elfelejtettem. Ideges vagyok. Ném Soff őr: Rose:
