Hunyady Sándor: Kártyázó asszonyok; Q 2050

ö. Piri: Mi árt mondod «dél, hogy ninoe férfi ? Hát Jené kicsoda ? Röné: Jen б nem férfi. Jen6 egy angyal. Adél: /a fáiig nyitott ajtón át benéz a szomszéd szobába/ az angyal még mindig ott ül az asztalnál és tüzesen süttog valamit Évának. Köné: /gesztussal/ ïfem vagyok rá féltékeny. Jené csak a gibicem. Bizsu. Dísztárgy a lakáé ómban. Aztán nem is akar б semmit a néktffl. Ö csak enni akar, szivarozni akar, csevegni akar. Cenk azért kurizál, hogy megrngtaasa

f milyen szellembe. De ha egy asszony egyszer *igen*-t mondana neki, azt hiszem, kivándorolna ijedtében. Piri: /makacsul/ Mégis lehet, hogy 'vának komolyan udvarol, 'va rém csinos. Plána ma, ebben a fekete ruhában. Szerelmes tudnék beléje la»~ni. /Pillantást vet az ajtó felé/ Röné: /egy kip irigyeéggel a hangjában/ Éva több,mint opinos.Titokzatos. Ardefces. /lelkesen/ Olyan, minthajorosz kémnő lerne,nemzet közi vasúti tolvaj, vagy pénzhamisító banda feje. Piri: /bután/ 'n soha nem vettem észre rajta ilyesmit. I Röné: Te lángész l Adél: Édes n

б és igazi dáma l Olyan Jó, egyenes st^llungja van, olyan bátran belenéz az ember szemébe 1 Röné: Igen I Belenéz az ember szemébe 1 És belenéz az ember kártyájába is ! Adél: /megütődve/ Tessék ?! Piri: Mi ? Hogy ? Röné: /cpudálkozik/ Bámulatos l Ti még nem vettétek észre, hogy ez édes kis n

б csal ? Azt hittem, mindenki tudja. Piri: Az ipaz, hogy folyton nyer. ívek óta Játszom vele. De nem láttam még a pénzét.