Bródy Sándor-Emőd Tamás: Az asszony komédiája; Q 2039
Ib . 2\,va : Ln is csinálok csókot.... /közelíti, unnzolón, a fejét az idegenhez./ Ádám: /rázza a követ, néz a földre, nem esott-e ki belőle a tüz. ''otyogva:/ Kincs benn... Hol ven ? Éva: / a harmadikhoz:/ Csók jő. Én szerreotem csókrat. Jó -elég. rtom, Isero meleg. Jó mint... mint... mint az alma. e nsrmadiik: álma jó édes. Hrdwfce van nagy fa. lágy fán van alma, sok. Éva: Adide ! A harmadik: /feláll, fezénél fogva vonja./ Gyere oda. Gycr® oda, kip kigyó ad neked almát...! Éva: /feláll. Hagyja magát vonni./ csókot. Évának koll alma is, csók le... /kitűnnek a domb mögött»/ /k<iám buzgón kezdi ütögetni egymá hcz a köveket. Liheg a fáradságtól. A tüz, emit az idegen gyújtott, kialszik mellette, megáll. Megtörli a karjával a horniokát./ Adám: Kincs banne... Tüz haragszik. /Éva a domb mögött hosszon, élesen felkacag, mint akit osllclandanak./ Áöíim; /falüti fejét a kac&gáara. A domb főié néz. Oda akar menni. Visszanéz a tüz helyére, a kövekre. Tétovázik. Aatán elnyújtott, paauuzos hangon:/ Éwaaa...* /^va kidugja fejét a domb mögül. Csak a feje látszik. Kagyon zilált a haja. Az arca lángol és kacag./ Éva: vi ?!... Ádám: /mutatja a kövedet, nagyon panaszosan;/ Ttis nem akar...! Haragszik ! Wlnca benne ?
