Bródy Sándor-Emőd Tamás: Az asszony komédiája; Q 2039

11. pénzt. Lórika* /várakozva./ Jó, lelkem. He» sürgős. RÁér. Ráér raoat rögtön la. Piroska: /pénzt dob neki./ Hesze. Lórik»: /összeszedi./ Csókollak drágáin. Isten áldjon. A frász selyem pongyolát is nekem Ígérted. Csak hadd lelke»: »ár itt van a szoknyám alatt. Aztán, ha megint anya kell , estik irjáis Salétrom-utca hat. /Az ajtóból./ Igaz, hogy ne felejtse»: láttam a herceget előadás után. Kliteraneaztrét kisérte haza. /Mély hangon./ / komikánét. Proska: /toppant./ Luas/ /Lóri mama el Jobbra. Piroska idegese, - Györgynek félig háttá, - áll, a kandalló párkányára könyökölve. Györgp egészen besüpped a zsöllyébe./ György: /dúdol, a színpadi tempót tartva./ ..Éhén vágyókká Szép Helénának, Szép Ha lenének .. férje Menne lütaosz, férje Mennelajsz.. Piroska: /Idegesen topog./ He bömbölj. Fáj a fejem. György: /laasan fordul feléje. Vizsgálódva néz rá. Aztán a csendes alázat hangján./ Ideges vagy, Piroska? .. Elmenjek? Piroska: /félig háttal áll. Vállát rándítja. Szaggatottan./ Bl? Hiszen el se tud menni. Alig bírt feljönni a lépcsőn..I György: /tréfás fintorral, de ez a grimáaz inkább ijeszt mér, mint tréfál./ Föl csak föl, de le aligha megyek már a magam lábán. Maga engem gyönyörűen tönkretett, mondhatom.