Turgenyev, Ivan Szergejevics: Egy hónap falun; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1386

- 33 kereken megmondanám Vjera Alexu ndrovnának • » , Voronjin: Négyszemközt? spiegelszkij: Okvetlenül négyszemközt! "Vjera Alexandrovna". /Voronjin ajka mozgásán látszik, hogy mindent Spiegelszkij után mond,/ "Szeretea magát és kérem, legyen a feleséged, Én jámbor, egyszerű, jóerkölcsü és tehetős ember Vagyok: maga teljesen otthon lesz nálam, én meg mindenképen igyekezni fogok a kedvében járni. Legyen szíves ós győződjék meg minderről, fordítson reám kissé több figyelmet, mint eddig - és adjon nekem választ, amilyent tetszik és amikor tetszik. Kész Vágyok várakozni, sőt végtelenül meg Vagyok tisztelve," Voronjin: /hangosan ismétli az utolsó szót/ tiszteivel Ugy, ugy, ugy »., nagyon helyesen van, Ignatlj Iljics. Csak éppen, tudja ••* maga volt olyan ssives és azt mondta, azt a szót, hogy: jámbor • •• szóval, hogy én jámbor ember vagyok ••« opiegelszkij: Hát mit, talán nem jámbor? Voronjin: Igen, - igen ... de mégis, ugy tűnik nekem ,»• illendő loss-e igy, Ignatlj Iljics? He® volna jobb ugy mondani, hogy ••• Spiegelszkij: Hogy? Voronjin: Hogy ,,, hogy •«, /hallgat/ különben, kérem, lehet ugy is mondani, hogy jámbor. Spiegelszkij: áh, Athanáz Ivanjlcs, hi Ugasson rám: ninél egyszerűbb kifejezéseket fog használni, minél kevésbbé fogja cifrázni a beszédét, annál jobban.fog a dolog menni, higyje el, Főleg pedig, ne erőszakolja, az Istenért! Vjera Alexxndrovna még nagyon fiatal* könnyen megijedhet ••• adjon neki időt, hogy alaposan meggondolhassa. Igaz, még egyet ... majdnem elfelejtettem* ha raár feljogosított, hogy tanácsot adjak *•• magával, kedves Athanáz Ivmjics, megtörténik, hogy idegen szavakat húsznál. Hiszen lehet, lehet, nem mondom, de sokszor előnyös, ha az ember tudja, mit jelentenek, réIdául egyszer egy derék vendégszerető házigazdánkat bonzsibánnak nevezett, igy "micsoda bonzsibán"! Hiszen kótségkivül nagyon szép szó, csak sajnos, nincs semmi értelme. Tudja, ón cugam sem vagyok nagy művésze a francia dialektusnak, de valamicskét azért konyítok hozzá, terülje az ékesszólást ós én kezeskedem a sikerről, /körülnéz/ Jönnek már mindnyájan, /Voronjin el akar szaladni,/ Hová, hová? Megint a gombákhoz? /Voronjin mosolyog, elpirul és megéli./ Fődolog ... nem megijedni! Voronjin: /sietve/ De ugye Vjera Aloxandrovna még semmiről sem tud? Spiegolszkij: Hem, nem! Voronjin: Különben, magára bizom ... /orrát fújja. Bálitól jönnek: Jfetal-