Turgenyev, Ivan Szergejevics: Egy hónap falun; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1386
á* ről jövő* magú. a szó szoros értelmében küsködlk önmagával, tétovázik« A távollétem előtt ezt nem vettem észre* ez csak a legutóbbi időben van igy« /Natalja napernyőjével a homokban rajzol./ Néha ugy felsóhajt ... lássa, ugy sóhajt, mint egy fáradt, fáradt ember, oki sehogy sem tud megpihenni« Ratalja: És mire következtet ebből, tisztelt megfigyelőm? • Rakityin: Én? semmire ••• Csak nagyon nyugtalanít. Ratal ja: Nagyon köszönöm a részvétet« Eakityin: Azonfelül ••« Hatalja: /némi türelmetlenséggel/ Tudja mit ••• beszéljünk másról. /Hallgatás«/ Rakityin: Ka nem szándékozik sehová sem kirándulni?, Natalja: Nem« Rakityin: És miért? Az idő gyönyörű. Ratalja: Kincs kedvem. /Hallgat./ Mondja ... ismeri Voronjint? Rakityin: A szomszédunkat, Athanáz Ivanjicsot? Natal ja: Igen« Rakityin: Hogy kérdezheti? Hisz alig három napja, hogy preferánszot játszottunk magánál. Ratalja: Azt szeretném megtudni, hogy miféle ernbor. Rakityin: Voronjin? Natalja: Igen, igen, Voronjin« Rakityin: Bevallom, ezt a kérdést nem vártam. Natalja: /türelmetlenül/ Mit nem várt? Rakityin: Hogy maga valaha kérdezősködni fog róla. Ostoba, kövér, nehéz ember - különben, rosszat nem lehet róla mondani. Rutaija: Egyáltalában nem olyan buta és nem olyan nehéz, mint ahogy gondolja. Rakityin: Lehet« Bevallom, nem tanulmány©z&am túlságosan azt az urat« Hátulja: /gúnyosan/ Szóval noki nem boncolta a lelkét? Rakityin: /erőltetve mosolyog/ Ls honnan jutott eszébe ••• Hatalja: Csak ugy. /Hallgatás./ Rakityin: .Nézze, fiatalja Pjotrovna, milyen szép ez a sötétzöld tölgyfa a sötétkék égen! A napsugarak egészen áthevltik és micsoda hatalmas szinek ••• mennyi fölényes élet és erő van benne, különösen ha ezzel a fiatal fácskával hasonlítja ösesMp *«• ez meg legszívesebben felolvadna a nagy ragyogásban* az apró levelei olyan puhán csillognak* lássa, ez a kis fácska is szép ••• Hatolja: Tudja mit, Rakityin? Már rég észrevettem •«. maga végtelen fine man érzi át a természet szépségét és nagyon színesen, nagyon elmésen beszél róla ••• olyan színesen és ol^an elmésen, hogy a természetnek nagyon, de nagyon hálásnak kell lennie a maga válc j
