Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 46 Klára: Károly: Klára: Károly: Klára: Károly: Klára: Károly: Klára: Károly: Klára: nál, a hogy más leányok szoktak! Bizonyosan ugy érezné magát, mintha neki kellene lebetegednie! Még pedig magától az ördögtől! Oh, hogy facsarja ez a szivemet! Igen, mennem kell! Hát ez mit jelent? Mennem kell a konyhába - nem is máshová? /a homlokát fogva/ Igen! Még ez! Hiszen csakis ezért jöttem megint haza! /el/ Ejnye, be furcsa ez a leány! /énekel/ Egy vad sirály keringve Köszönti árbocunkat! /megint belép/ Az utolsót is elvégeztem, Apa levesét a' tűzre tettem. A mikor behúztam magam mögött a konyhaajtót és elgondoltam magamban, hogy: soha többé be nem lépsz oda! - valami borzalom nyilait át a lelkemen! Igy fogok ebből a szobából is kimenni, a házból, a világból! /föl-alá járva, egyre énekel, Klára a hattérben áll/ A nap letüz a habra Halacskák vig csapatja enyelg hajónk körül. De hát miért nem teszem meg? Sohasem fogom megtenni? Napról-napra fogom halogatni, mint most percről-percre, egészen - Minden bizonnyal! Es azért el! - El! - Es mégis veszteg állok! nem ugy érzem-e, mintha a szivem alatt könyörgő kezek nyúlnának ki, mintha szemek - /leül egy székre/ Mi ez? Gyönge vagy hozzá? Kérdezd meg magadtól, elég erős leszel ahhoz, hogy az apádat átmetszett nyakkal - /fölkel/ Nem! Nem! Miatyánk ki vagy a mennyekben - szenteltessék a te országod - Isten, Isten - szegény fejem hiszen imádkozni sem tudok - bátyám, bátyám! - Segits! Mi bajod? A Miatyánk! /észbekap/ Ugy rémlett, mintha már a vizben feküdném, s lemerülnék és még nem imádkoztam volna! En - /hirtelen/ 3ocsásd meg a mi vétkeinket, a hogy mi megbocsájtunk az ellenünk vétetteknek! Ez az! Igen! Igen! Én igazán megbocsátok neki, hiszen már nem is gondolok rája! Jó éjszakat, Károly! Már .ilyen korán le akarsz feküdni? Jó éjszakát! /mint egy gyerek, aki a Miatyánkot ismételgeti magában/