Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 44 Károly:y Klára: Károly: Klára: Károly: Klára: Károly; Klára: Károly: Klara: Károly: Klára: Karoly; Klára: tenem, gondoltam magamban, még egyet és megálltam! Milyen szép lett volna; eltemetnének és azt mondanák: baleset érte! De hiába vártam a második téglát. /aki elolvasta a levetet/ Menykő és - te fickó, leütöm azt a kezedet, a melyikkel ezt irtad! Hozz egy üveg bort! Vagy üres már a takarékperselyed? Van még egy üveg bor itthon. Titokban vettem anya születés-napjára és félretettem. Holnap lenne a napja - /elfordul/ Add ide! /odaviszi a bort/ /mohón iszik/ Hát most kezdhetjük megint elölről, gyalulni, fürészelni, kalapálni, közben enni, inni, aludni, hogy aztán megint tovább gyalulhassunk, fürészelhessünk és kalapálhassunk. Vasarnaponkint pedig ráadásul térdre borulhatunk: Köszönöm, néked, Uram Istenem, hogy gyalulnom, fürészelnem és kalapálnom szabad! /iszik/ Az Isten éltessen minden derék ebet, amelyik nem harapdálja a láncát! /újra iszik/ és még egyszer: Az Isten éltesse! Károly, ne igyál annyit! Apánk azt mondja, a borban az ördög lakik. A lelkész pedig azt mondja, a borban a jó Isten lakik, /iszik/ Majd meglátjuk, kinek van igaza! A törvényszdga itt járt minálunk - hogyan viselte magát? Mint egy zsiványtanyán. Alig, hogy kinyitotta a száját, anyánk összeesett és meghalt. Jó! Ha holnap reggel azt hallanád, hogy a fickót agyonverve találták, ne átkozd a gyilkosét. Károly, csak nem akarod Hát én vagyok az egyetlen ellensége? Hiszen már annyiszor megtámadták! Neház dolog volna a sok ember között, a ki-r ket batran gyanúba lehet fogni, megtalálni az igazit, ha csak az ember nem feledi a helyszinén a botját vagy a kalapját, /iszik/ Akárki lesz is: a jó sikerre! Bátyám, te ugy beszélsz? Nem tetszik? Sose banjad: Ugy sem látsz már engem sokáig! /összeborzadva/ Nem!