Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 40 ő a felelős érte, ez világos. /Klárához/ Vagy azt akarod, hogy én magam beszéljek vele? A te kedvedért azt is megkockáztatom, hogy ököllel sujt rám és elmegyek hozza! Ha mág olyan goromba lesz is hozzám, ha fejemhez vágja a csizmavetőt, és ha mág ugy csikarja is a hasát, le fogja nyelni az igazságot és téged békében fog hagyni. Csak bizd rám! Odahaza van most? Klára: /fölegyenesedik/ Köszönöpöm neked, /indul/ Leonhard: Kisérjelek haza? Van hozzá bátorságom. Klára: Köszönöm neked, a hogy egy kigyónak köszönném a mely átfont, aztán megint eleresztett és elugrott mellőlem, mert uj préda csalogatta. Tudom, hogy megmart, tudom hogy csak azért bocsát el, mert már nem tprtja érdemesenk, hogy még azt a megmaradt kis velőt is kiszija a csontjaimból, de azért mégis azt mondom, hogy köszönöm, mert most már nyugodtan tudok meghalni. Igen Leonhard, nein csufolkodásból mondom, hogy köszönöm, de nekem ugy rémlik, mintha a te sziveden keresztül beláttam volna a pokol mélységeibe, és akármi lesz is az én sorsom a rettentő örökkévalóság szine előtt, veled már nincs többé dolgom és ez nekem vigasztalasom! Es a hogy nem szidják: azt a szerencsétlen teremtést, a kit megpsűpett egy mérges rovar, és aki borzadta és undorodva fölmetszi az ereit, hogy a mérgezett élet kiömölhessék belőle, az örök irgalom talán rajtam is megkönyö rül, ha rád tekint és énreám, hogy mit csináltál belőlem, mert hogyan is tudnám megtenni, ha soha, soha nem volna szabad megtennem? Még csak egyet; Apám semmit sem tud, semmit sem sejt, és hogy soha meg ne tudhasson semmit, azért megyek el még ma e világból! Ha azt hihetném, hogy te /vad indulattal megy feléje/ De hiszen ez bolondság, te csak örülhetsz annak, ha majd min d ott allanak a fejüket csóváljak és hiába kérdik, hogy miért történt! Leonhard: Történnek ilyen dolgok. Mit tehet az ember! Klára! Klára: El innen! Ez az ember tud beszélni! /indul/ Leonhard: Azt gondolod, hogy én ezt elhiszem? Klára: Nem! Leonhard: Hála Istennek, nem lehetsz öngyilkos a nélkül, hogy gyermek gyilkos ne légy. Klára: Mindkettő inkább, mint apagyilkos! Oh, jól tudom én, hogy