Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

Klára: Anya: Klára: Károly: Klára: Károly: Anya: Károly: Anya: Károly: - 2 sitottam is egyet, mert éppen bosszús voltam, vagy mert nagyon is sokán jöttek, akkor sem járt rosszul, mert úgyis mindig visszahívtam s kétszer annyit adtam neki. Jaj, de mire jó mindez! Mégis csak reszketünk az utolsó óránktól, ha ránk ijeszt, - vonaglunk, mint a féreg, Istenhez fohászkodunk az életünkért, mint szolga az urához, hogy a rosszul megtett munkát még egyszer elvégezhessük s a fizetés napján rövidséget ne szenvedjünk. Ne beszélj erről, édes anyam, megárt neked. Nem, fiam, inkább jól esik! Hát nem vagyok-e újra erős és egészséges? Hátha az Ur csak azért szólitott, mert rá kellett eszmélnem arra, hogy ünneplő ruhám még nem tiszta és makulátlan s nem azért bocsátott-e vissza sirom küszöbéről s adott haladékot, hogy fölékesithes-r sem magamat az égi mennyegzőre? Az evangéliumi hét szűzhöz bizony nem volt ilyen irgalmas, amit éppen tegnap olvastattam föl veled! Azért vettem föl ma, hogy az Urvacsorához készülök, - ezt a ruhámat. Azon a napon volt rajtam, amikor a legjobb és legjámborabb dolgokat tettem föl magamban. Emlékeztessen azokra, amelyeket még nem váltottam be. Még mindig ugy beszélsz, mint betegséged alatt. Második jelene

t. /belép/ Jó reggelt anyus. No, Klára, hát tetszeném-e neked, ha nem volnék a bátyád? Aranylánc• Hogy jutottál hozzá? Miért kinlódom? Miért dolgozom minden este két órával tovább, mint a többiek? Micsoda impertinencia! Veszekedés vasárnap reggel? Szégyeld magadat, Károly. Anyám, nem adhatnál egy forintot? Nincs pénzem, csak ami a háztartáshoz kell. Abból is adhatsz bátran. Nem fogok morogni, ha két hétig soványabb lesz is a tojásos lepény. Bokszor csináltad te már igy. Tudom én jól. Amikor Klára fehér ruhájára spóroltál, hónapokig nem került az asztalra semmi nyalánk/ sag. En szemet hunytam, de azért nagyon jól tudtam, hogy uj fejdisz vagy valami . . . Hadd profitáljak egyszer én is belőle.