Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 19 Anya: Másmilyen, mint te vagy, de azért mégsem rossz! Antal mester: De hol marad most? Rég elharangozták a delet, s fogadni mernék, hogy az étel odakünn elfő és megég, mert Klára titkon parancsot kapott, hogy ne teritsen addig, mig a fiu haza nem jött. Anya: Hol maradna? Legfeljebb ha kugliz s akkor a legtávolabbi kuglizót kénytelen fölkeresnik hogy te rá ne akadj. Akkor persze hosszú az utja hazáig. Nem is tudom, mi kifogásod van az ilyen ártatlan játék ellen? Antal mester: A játék ellen? Semmi! Nagyuraknak szórakozniok kell. A kártyakirály nélkül az igazi királyok gyakran unatkoznának és ha a kuglizást ki nem talalják, ki tudja, hogy a hercegek és a bárók nem tekéznének-e a mi fejünkkel! De mesterember nem vétkezhetik nagyobbat, mintha keserves szerzeményét eljátssza. A mit az ember arcának verejtékével, keserves fáradság árán megszerez, azt tisztelje és becsülje igaz értéke szerint, mert különben elveszti a szivét és megutalja minden dolgát és cselekedetétrfíekem minden izmom megfeszülne, ha el akarnék hajitani egy tallért, /csöngetnek kivülről/ Anya: Megjött. Hetedik jelené

t. Jöp Ádám törvényszolga egy másik törvényszolgával. Adám: /Antal mesterhez/ Hát most csak menjen és fizesse meg a fogadást! Piros kabátos, kék hajtókás emberek /nagyon hangsúlyozva/ sohse léphetnek az ő házába? No hát most ketten is beléptünk, /a másik törvényszolgához/ Miért nem tart§a fején a kalapját, ugy, mint én? Mit teketóriázik, az ilyen magafajta emberrel. Antal mester: A magadfajtával, te, gazember? ^dára: Igaza van,., nem vagyunk magunkfajta embereknél^ mert mi nem vagyunk huncutok és tolvajok, /a fiókos szekrényre mutat/ Kinyitni! Aztán három lépéssel hátrább! Nehogy kicsenjen valamit! Antal mester: Mi? Mi? Klára: /hozza az abroszt/ Ne te - /elnémul/ Ádám: /irást mutat föl/ Tud irást olvasni?