Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 9 Leonhard: Azt a kis civódást én magam csináltam ki ravaszul, hogy minden föltünés nélkül elmaradhassak. Klára: Nem értelek! Leonhard: Meghiszem azt. Az időt arra használtam, hogy udvaroljak a polgármester púpos kis unokahugának, akire annyit ád az öreg, s aki jobbkeze neki, mit ahogy a törvényszolga a balleze. Félre ne érts! Neki magának nem mondtam semmi kedveset, csak egyetlen egy bókot a hajáról, a mely tudvalevőleg vörös, mindössze is rólad mondtam neki egyetmást, ami tetszett neki. Klára: Rólam? Leonhard: Minek hallgassam el? Hiszen a legjobb szándékkal történt. Mint hogyha sohasem foglalkoztam volna veled komolyan, mintha - elég! De ez csak addig tartott - mig ez itt a kezemben nem volt, és hogy én mit gondoltam, majd megtudja az a hiszékeny férfi bolondja, mihelyt kihirdetnek minket a templomban! Klára: Leonhard

! Leonhard: Gyerek! Gyerek! Légy te csak olyan jámbor, mint a galamb, hadd legyek és ravasz, mint a kigyó, akkor igazán betöltjük az irás szavait, hogy férfi és nő egyek, /nevet/. Az sem történt csak ugy magunktól, hogy a fiatal Herrmann, életének legfontosabb órájában részeg volt. Te sem hallottál róla, hogy az a fiu inni szokott. Klára: Soha egy szót sem. Leonhard: Annál könnyebben sikerült a tervem. Három pohár megtette. Három jó pajtasomat küldtem a nyaKára. "Szabad gratulálnunk? Még nem! Hiszen ez elintézett dolog. A nagybácsid Hát csak iszunk rá egyet, öcskös, iszunk! A mikor most reggel ide indultam, a hidon állott és búbánatosan nézett le a folyóra. Ln gúnyosan köszöntöttem s kérdeztem tőle, hogy a vizbe ejtett-e valamit? Bizőny - felete s föl se nézett - s talán jó volna, ha én is utána ugranám. Klára: Alávaló! El a szenBt±>ől! Leonhard: Ugy? /ugy tesz, mintha el akarna menni/ Klára: Oh Istenem, s ehhez az emberhez vagyok láncolva!