Szigeti József: Rang és mód; Q 1322

41'. Gerő ; Gábor : Gerő : Gábor : Gerő : Gábor Gerő: Gábor Gerő : Gábor: Gerő: Gábor: Gerő : üábor Ge ; ő: Gábor : Gerő : / .­fe ive get ü h > .­ngo ; /?>:/ Nincs meg? hát hová lett? / ' ttS£S.0.nll 1 V я ülizn hallgat ; / __zt kérdezem, hog:/ hová let:;? /isjzólni __ kar de . a .görcs; s zokogás rrtatt bir ''Fangol? 4«^ e ni , mi g v%r" kii;i e 'îïïoz omTïk':/ Jaj, jaj nekem! / ' л hg** 1 1?eTI Y' с; 1 n-i-:/ Ni- ni- nézd es; к nézd mivé lett egyszer­re ; mé tóságos ur? hogy össze lapult hirtelenjében mint az föl­fuit hóly,' g, melyen lkukat vág a csint 1 n gyermek. T aooétaw fÖl­éi I Őiaéi-i --] |] '.JiiniA—' ' meg II tótiww»»* u-. in ШМi 'i^OHi.hiiipAt rm jd másutt végezzük el. S-'-. többit 34bw«rl /i&irêbtr* áll ke a ^ife -szétt; rt ja, jùntegy nem tws át va :/ ..z Isten irr- lm r: kérem hallgasson meg. Kibeszéltük már magunkat. Nem! ' a bünős gyónás át meghallgatja az Istep is js 'n jnost gyónni akarok önnek! Ki tudja ném töb e önt ide, z a ártat la no к s ziv' csak egy percig, b-e annál? Ki tudja nem в minîteirha lÖ"~paranc solts mindenható ki egyedül tud olvasni a bűnösök és ben, ne álljon a gondviselés el' , hallgasson meg, azután történjék velem amint rendelve van. Meghallgatom már ami me,ahàllgstni valóm volt. Non! nem! /:kitörő mjdalommal :/ Oh hiszen a bün, mely a szivéa ég, képes volna egy boklát betölteni. Hja! bizony az Hriste\i nem bottal ver a kevélység megszokta, teremni a rnkga gyümölcs ót. fönnhé jázás Ném voltam büszke, neii voltam fennhéjázó xaks ember soha! legföl­lebb is gyenge csaludfV) s bizalmában megcsalódott férj. Aha tehát a nagy hi rü m-yltós ágos asszonyb n .... /:belevág:/ Nem találtara föl az első igé nytelen megboldogult nő­met! Az hozz szoktatott: semmit sem bajlódni a házi apró ügyekkel szegényesen de gondosan |s takarékosan rendezett be mindent, s i­génytelen jövedelmem gazjálkodó kezei között bár egysszerü de nyu­galmas családi 'letet, bi/tositott к. Ő meghalt, én újra nősültem azt hittem, e tekintetben! az elsőhöz hasonló nőt találtam, reá biz'tam mindent hogy í nnáliinkább élhessek kötelességemnek, szabad kezet engedtem nekijp hiszán én magam nem is értettem hozzá, elhit­tem hogy magasabb állásom és rangoip, nagyobb fényt követeljvezet ni engedtem magam .Itala, big végre ha nem is rossz akaratbul de oly örvénybe itufceifcxi juttatott, amelyből többé aligha lesz kisza­bé dúlás ! Furcsa gyónás ebbül hát az a\ tanulság, hog T minél előbbre viszi az Isten az ember dolgát, anhál kevésbé férjein meg a bőrében. ­3 szerint hát az a nagy rangez a méltóságos titzlus oka minden veszedelemnek. Gábor: az higvje higy'e el bátyám, hogy nálam egyedül az és semmi m s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom