Szigeti József: Rang és mód; Q 1322

21. 1 Erzsébet: No hiszen az öreg hói kimondta, hogy kicsoda. Irma : Igen, de a nevem? Erzsébet: к kedves Irm cska. Irma: Igen, igen, az vagyok! Hát mért жюйп mondott a bácsi mégis kisasszonynak, ha megismert? Erzsébet: No, hogy mondaná maként? Irma: .ahogy azelőtt mondta! te! hallod-e! rossz jásza . Erzs bet : Ah, az most máe nem járja ugy! akkor gyermek volt, most pedig már nagy léány lett a kisasszony. Irma: Ah Istenem, hát édes néni is kisasszonynak szélit! s Erzsébet : Természetes . Irma: Ellenkezőleg, az nagyon természet ellenes, :/ ne szólitson ugy édes néni, lássa az nekem rosszül esik, mindig azt fogom gondolni, hogy nem szeret pedi,r ugy4e hogy szeret? Erzsébet: Hogyne szeretn lek édes angyalom. /:me(Bióiüira:/ Irma: így ni, most mar szent a békesség de a bácsira haragszom, mert nem ismert, meg egyszerre, látszik, hogy nem gondolt reám soha, nem szerét ugy mint hajdanában kicsi koromba.pt, akkor többször eljött Pwstre, mikor első izben laktunk itt, aztán én miődig kértem, hogy adjon valamit; adott is mindig cukrot olyan hosszú árpacukrot, én meg aztán adta. érte szép pacsit. így ni! /xGe-rő t^y^- n •>:-, с. я i • / Kerekecske, gombocska mit eszik a nyu lacska? /: tenyerébe csap és hirtelen megcsókolja:/ így la! Gerő: P.

1'. :/ No, ugyan nit csinál? Itma : Fájt? Gerő: Nem, de ki 1 tta azt, n=kem_kezet с s'kölni! Irma: No h t csak szabad a nagyb csimnak kezet asdc csókolni, ugye néni szabad? Gerő: No, de az már nag'on is sok ilyen nag" kisasszonynál, az csak a papát meg a mamát illeti. Irm.; : /: l-h - IkOl ,ul u'

iL M Lu ог'кУ ut v.

n fájó h

frrrrb:/ De. nincs ám mama. Erzsébet: Nincs ugy-e desetn? Irma: Nincs bizony /: - b о г

, i.—-nhi-'p

oi Ьщ

у,

! fiii"«» -;;

! Qh édes bácsi, de sokat szenvedtem akkor, de kelleti" volna akkor az z árpacukor megbékité'nák, de nem volt senki, a ki megvigazstal j on. Gerő; Szegény gyermek! Hát tal .n a mos tohc mám áj a Irma : Ah, ő jó, nagyon jó, de m'gis csak m r egészen más volt a mama az az igazi mama ! nem tudom mért, azóta oly egyedül érzem m; gam! /-1-öriij ngy." '/ s m t most, ha a bácsi sen fog ug szeretni, iránt eddig, mi lesz a kkob belőlem?