Armont, Paul – Nancey, Nicolas: A zebra; Q 1286

» - 10 BROCARD: Ugyan, ne okoskodj. Mindekettea délvidéki gyerekek vagyunk, az ereinkben egy ugyanaz a vér folyik, sőt forr. /Balarcát fujtja/ %r alegalább ide, egy xûcit, egy ici-pioit. JULIETIB: Akarja? BROGAHD: lia hallod? JULIM??!: Komolyan? BROGAHD: Uég kérded. JULIS??!: Akkor hát tessék. /Pofon üti őt. fHÉCOHBIH: /végszóra jött/ Brávó Juliette! Fölemelem а fizetését ötven frankkal. JULIETTE: v Köszönöm nagyságos uram. Ön nagyon jé. /J

obbra nevetve el./ „ , - Jh Jelenet. jLckotw, _ г f bog да, MoÔRèiû/ PRSCOiîBIIi: Hos, meg vagy elégedve. BOGAHŰ: Hűlve! •i PRLGOHBINí Kedve3 öregem, nen akarlak negleckéstetni, azt is tudod, hogy nagyon szeretlek, de engedd, hogy megmondjam neked végre, te tulajdonkénen egy piszkos disznó vagy. BOGAID: Micsoda! PRJOOHBIH: Kikezdesz a cselédekkel. Ilikor fogsz végre eszedre térni. /О ou BOG КШ : Soha! A

3ici szünet/Hallgass meg Pré с orb in, ez a helyzet tűrhetetlen. PíDGOHBlH: Tessék? BOCAHD: Hagyon ked vesék vagytok, igazán bájos és vendégszerető házigazdák, de tudod, valami hiányzik itt, még pedig az igazi, a lényeg. PrLGORBIIí: ts az? BOCAHD: A nő! РВЕСОШШ: Engedj meg. '."ud tómmal van feleséged, nagyon kedves, bájos, esi- — nos asszony. Уagy» bocsáss meg, van -Jilbertenek valami hibája? BOCAHD: Óriási! PRÉCOHBIH: Ls az? В0САШ): ' Hogy feleségül jött hozzám. Tudod a szerelem is raífs dolog, a