Armont, Paul – Nancey, Nicolas: A zebra; Q 1286

- 15 virágot. Mirevaló ez? FRÉTIGHY: Az alprefektura környékét már teljesen kiapusztitottan...Most a püspöki kerten a sor. RAYMONDS: Ugyan. Hát szabad ezt? ERÉTIGNY: Egy szép asszonyért mindent. /Leteszi kalapját a pamlagra./ RAYMONDS: Tegnap este nem volt ott Montoiioléknál. ÏRÉTIGNY: /boldog/ Hiányoz tan magának. Na végre hogy észrevesz, hogy meglát ...Igaz, hogy csak akkor lát meg, amikor nem lát. RAYMONDE: /beszéd közben szétszedi a csokrot és öntudatlanul átadja a kis virágokat Fré tignynek, a nagyokat pedig megtartja magának./ — JM

H»e<a»I

MIMM. Жх TIGHT: liera mehettem el Ilont oriolékhoz. Tudniillik valami kellemetlen históriám volt és épen ön miatt. RAYMONDE: Én miattam!? ERÉTIGNY: Ugy van. írtam önnek egy levelet, ragyogó, lobogó, szerelmes levelet. A legszelídebb megszólítás Í3 ez volt: "Tündöklő Vénuszom, szépség istennője." RAYMONDE: Megőrült!? Hogyan merészelte ezt? Szerencsére nem kaptam meg a levelet. FRÉ TIGHT: Maga nem! De megkap

ta más. RAYMONDS: Micsoda!? FRÉ TIGHT: Képzelje el: szerelmem hevében eltévesztettem a boriték oimzését és igy a levelet elküldtem... RAYMONDE: &хяа Szent Isten! Kinek? FRÉTIGNY: Hivatali főnökömnek, a préfetnek. RAYMONDE: лбии*«* /nevet/ Képzelem, hogy mulatott a préfet. ' Franciaország xegkorlátolíahh bürokratája^ a legsavanyubb gazember, akivels életemben találkoztam. Semmi érzéke a költészet iránt. Táviratilag berendelt Roaenba és ott agy megmosta a fejemet, hogy nem felejtem el, amig élek. RAYMONDS: /nevet/ Szegény barátom. 5RÉ

TIGHT: iagáéxi lie sajnáljon, ^agáért volt ez is és magáért szenvedni.